A DEKA 2010 utáni előélete az azóta politikailag kevésbé jelentős, Együttbe integrálódott Szolidaritás tevékenységére nyúlik vissza,
„Nem telt el még egy év a legutóbbi választás óta, és a pártok sok mindenre készülnek, de arra pont nem, hogy túlontúl szorosra fűzzék az együttműködést. S ez érhető is, az ellenkezője lenne a furcsa. Köreikben konszenzus van arról, hogy támogatottságukban erősödniük kell, meg kell találni potens választói csoportjaikat, nyelvüket és stratégiájukat, továbbá annak lehetőségét, hogy az április 6-i torta újraosztása helyett azon túlmutató szeleteket is behúzzanak.
Tetszik vagy nem a most és mindig összefogást akaróknak, de a pártoknak versenyezniük kell egymással, mégpedig annak érdekében, hogy letisztuljon, kinek, milyen választói csoportban van mozgástere, hogy aztán legyen értelme és legyen kiknek összefogniuk. Ma ugyanis az öt, frakcióval vagy képviselővel bíró párt közül az MSZP messze, a DK éppen küszöb felett van, az Együtt és a PM alatta, Fodor Gábor pártjáról pedig nincs is publikálható adat.
Ebből a válságból a DEKA-típusú szerveződések aligha hozhatják ki a pártokat, legfeljebb annak illúzióját adhatják meg, hogy az ellenzék mégiscsak reprezentálja a kormányt egyszer majd váltani akaró sokaságot. Holott ez nem így van, a helyzet ennél jóval bonyolultabb.
Íme, csak pár kihívás rövid távon: új »közszolgálati« médiaviszonyok, kormány- vagy rendszerellenzékiség dilemmája, kirobbanásra váró botrányügyek, civil tüntetések kifulladása, külpolitikai konfliktusok stb. És abban is biztosak lehetünk, hogy az agyonmitizált Habony-művekben is készül valamiféle politikai kommunikációs pörölycsapás.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
A Vizit legújabb adásában Szalai Laura és Dr. Kőnig Róbert a mentális egészség fontosságára hívják fel a figyelmet. Az ünnepi időszak túlzó elvárásai, a tökéletesség kényszere és a mindennapi nyomás komoly lelki terhet róhat ránk – a szakértők szerint azonban a jelen megélése, a segítségkérés és a tudatos odafigyelés lehet a kiút.
