„A lap frazeológiája szerint tehát nem is érdemes pártot létrehozni, ha annak nincsen másnap legalább 2%, de inkább 5%-a, mert az rögtön meg is öli az esélyes (valódi) pártok komoly politizálását.
Itt egy rossz viccel állunk szemben, amelyen nehéz kacagni. Az Origo kétségkívül nagyobb izgalomba jön attól, hogy Simicska indul-e, mert, ugye, a magyar politika (és az újságírást is idevéve általában a közélet) oligarchikus, amit éppen az Origo szerkesztőségének nem kell magyarázni, azt hiszem, plusz Simicskának nagyobb hírértéke is van, ergo többen olvassák az ő kapcsán a lapot, mintha a T. Szerkesztő leküldene egy újságírót körbekérdezni a »kamupártokat« arról, hogy mi a nézetük Veszprémről és Magyarországról. Á, minek, hiszen mit számít az, hogy 4-5 párton kívül ki mit akar ebben az országban. De akkor miért tetszenek rinyálni egy füst alatt a NER-ről? Hogy az nem jó? Meg a sajtószabadságról? Meg a politikai verseny zárt voltáról? Meg a passzív magyar polgárról, aki orrba-szájba értesül a NER-es gazemberek minden napi bulvár böffenéséről, csak éppen a jobbítani akaró (kamu) polgárok erőfeszítéseiről nem? (És ki tudja zárni a T. Szerkesztő, hogy vannak ilyenek, ha nem küldi le az emberét a tett színhelyére?)”