Annyit tudtunk a feleségemmel, amikor döntöttünk 2003 körül a szőlőültetvény vásárolásról, hogy lehetőségeinkhez képest tartsuk magyar tulajdonban a földet, a termőhelyet.
„Ötvennégy éves vagyok, ebben a korban az ember szeretne már nyomot és valódi értéket hagyni maga után. Gyerekeim - Márton huszonhat, Bence huszonöt, Bori huszonnégy, Bendegúz pedig huszonkét évesek -, távolról nézik a munkám, tetszik is nekik, látják a szépségét, de a mélységét még nem.
Nem éri el az öt hektárt birtokunk, az AZ Nektár Pince. Nagyrészt én művelem, de olykor meghaladja az erőmet. Kell segítség, különösen szüretkor. Három vödörbe válogatjuk a fürtöket, aszúnak, szamorodninak és száraznak. Segítőim nehezen tudták megemészteni az újfajta szőlőművelést. Zöldszüretkor szememre vetették, azért fizetek nekik, hogy kárt csináljanak. Szerencsésnek tartom magam, mert nem voltak kialakult sémáim. Annyit tudtunk a feleségemmel, amikor döntöttünk 2003 körül a szőlőültetvény vásárolásról, hogy lehetőségeinkhez képest tartsuk magyar tulajdonban a földet, a termőhelyet. Rohály Gábor irányított Szepsy Istvánhoz 2005-ben, akihez majd egy évig jártam tanulni. Több volt a szellemiség, mint a gyakorlat az együtt töltött időben.
A Vióka a borvidék legészakibb déli fekvésű dűlője és számomra a legszebb. Az egész borvidéket belátni róla. Amikor a megvásárlásáról kellett döntenem, kikértem Szepsy István véleményét. Azt mondta, hogy ha én nem vásárolom meg, megveszi ő. Szerettem mindig hegyre menni, emelkedni. Hajnalonta a szőlő gyönyörű találkozásokat ad. A naponta megtapasztalt szabadság pedig átmos. A Vióka különlegességét a 2008-as félszáraz borom fedte fel, ez nemcsak nekem, de a kóstoló közönségnek is komolyan elnyerte a tetszését.
Még nem volt bátorságom belevágni a bio művelésbe, mert ez komoly jelenlétet kívánna meg és egyelőre sokat utazom, de érik bennem a gondolat. Keveset tudok még a furmintról, bár évről-évre új arcait fedi fel előttem. Gazdagságunk nem anyagiakban mérhető, hanem abban, ami a talpunk alatt rejtőzik. Szeretném, ha az emberek a boraimban nem csupán az alkohol adta elsődleges örömöt, de a mögötte álló embert és a termőhely egyediségét is felfedeznék.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A Tisza Párt agyonsztárolt külügyi szakértője anélkül bezzeglengyelezett és bezzegrománozott, hogy tisztában lenne a valós helyi viszonyokkal.
A hazai viszonyokhoz képest szinte kimeríthetetlen forrásokkal gazdálkodó transznacionális vállalatoktól érkeznek a Tisza Párt új potentátjai, csaknem felfedhetetlen kapcsolati hálókkal, jelentős tudásanyaggal a birtokukban – vélhetőleg nem üres kézzel.
