Moralizáló politika

„A morális kérdésekkel kapcsolatban érdemes tisztázni a morál és a politika viszonyát. Lehet, hogy van, aki szerint karácsony tájékán nem szabad ilyen zord dolgokat leírni, de ténykérdés, hogy a morál nem politikai kategória, akkor sem, ha ez a két világ olykor találkozik egymással. A politikát ezért elítélni nem fair dolog, mert például a gazdaságban sem a morálisan helyes eljárás hozza meg a sikert. Tetszik vagy sem, emberek politizálnak, ahogy emberek azok is, akik a gazdasági tevékenységet végzik, az ember pedig tökéletlen, hajlamos a maga érdekeit előtérbe helyezni (éppen ezért valljuk mi, keresztyének, hogy az ember kegyelemre, bocsánatra szorul). A lényeg tehát, hogy a politikai siker alapvetően nem a morális értelemben vett helyes fellépés következménye, a kérdés demokratikus rendszerekben sokkal inkább az, hogy mit gondolnak a választók. Minden politikai szereplőnek vannak kitűzött céljai, márpedig aki akarja a célt, annak akarnia kell az eszközöket is…

Az persze lehetséges, hogy az érdek elkezd moralizálni, vagyis egy politikai szereplő elkezd morális érveket felhozni önmaga igazolására vagy éppen ellenfelei lejáratására céljai elérésének érdekében, az pedig fegyvertény, ha sikerül egy ellenfelet a választók szemében erkölcstelenné tenni. Mindezt tökéletesen illusztrálják az említett vita fellángolásának körülményei. Adott néhány politikai szereplő, aki morális vádakat kezdett hangoztatni egy másik, szemben álló politikai szereplő ellenében.”