Mesterséges kormányellenesség

„Látva az ellenzéki pártok szereplését, sokakban felötlik a kérdés, hogy teremtődhet-e, s ha igen, hogyan, ebből a hangulatból egy kihívó a jelenlegi kormányerőkkel szemben. Ahhoz, hogy a tüntetésekből nőjön ki valami új, nagyon sok minden hiányzik, s az elmúlt négy év története mutatja, hogy ez nem is annyira egyszerű feladvány, gondoljunk csak a Milla vagy éppen a Szolidaritás történetére. Jelenleg csak egy sokféle okból zúgolódó tömeget látunk, annál semmivel sem többet, s arról is csak imitt-amott hallani, hogy valaki erre szervezetet akarna építeni. Mindenesetre a Fidesznek roppant szerencséje van, hogy nincs egy úgymond »ellenzéki Fidesz«, amely képes lenne gond nélkül becsatornázni ezt az elégedetlenséget. A tüntetők sokszor az ellenzéki pártokat is bírálják. 

A baloldal leszerepelt az egymást követő választások során, s amikor a szocialisták pártértekezletén olyan műszavak hangoznak el, melyek az egyszerű választót a legkevésbé sem hozzák izgalomba, kevesen gondolják, hogy fel fognak támadni.

A Jobbik sok tekintetben jóval profibb módon lép fel, de szélsőséges jellege miatt kormányzóképessége kapcsán kétségek merülhetnek fel, ami a választók döntését jelentősen befolyásolja. Van ugyanakkor egy olyan jelenség is, amely segítheti a jelenlegi ellenzéket: ha az elégedetlenségen nem sikerül változtatni, a »jobb híján« logikája melléjük állhat.

Ne feledjük: nagyon messze van még 2018. A kormányoldalnak mindenképpen kell valamit tennie annak érdekében, hogy a népszerűségvesztés ütemét mérsékelje, illetve megállítsa. Nem engedheti meg, hogy a negatívumok erősen beégjenek a választók fejébe, és akkor nem lehetetlen, hogy ismét visszatornázza magát.”