„A kommunistázásra, a cigányozásra, a zsidózásra annak idején azt mondta: nem fér bele. Aztán kommunistáztak, cigányoztak, zsidóztak. Meg is lett az eredménye: középpárttá erősödtek.
A kommunistázással nem arra céloztam, hogy nem utasítjuk el a kommunizmust, hanem arra, hogy a címkézésnél többre van szükség ahhoz, hogy fölvegyük a versenyt a baloldallal. A cigányozást és a zsidózást pedig úgy értettem, s ma is úgy értem, hogy alpári, vulgáris faji politikára nincs szükség, nem vezet sehová, ráadásul tőlem személyesen is idegen.
Hogyan reagál, amikor azt hallja, hogy »aki cigány, az lop, aki zsidó, az csal«?
Hogy ez téves általánosítás. Arra a kérdésre viszont felelős és előremutató választ kellene adnia közéletnek, hogy a börtönben fogvatartottak jelentős része miért cigány származású.
Mert a mélyszegények többsége roma, zömmel képzetlenek, ők, pontosabban szüleik, nagyszüleik vesztették el elsőként a munkájukat a rendszerváltás idején. Generációról generációra öröklődik körükben a nyomor, a kilátástalanság. Amúgy ön szerint van cigánybűnözés?
A cigánybűnözés – nem mint kollektív ítélet, hanem mint kriminológiai terminus – kifejezést nem kéne zsigerből elutasítani.
A cigánybűnözés kollektív ítéletként hangzik akkor is, ha kriminológia kifejezésként próbálják használni. Olyan, mint annak idején az osztrák boltokban kilógatott »magyar ne lopj!!!« táblák.
A cigánybűnözés kriminológiai értelemben azt jelenti, hogy bizonyos elkövetési módok kifejezetten a cigány kisebbséghez tartozó elkövetőkre jellemzőek. Tőlem nevezhetjük máshogyan is, de maga a fogalom szükséges! Hiszen ha még közös kifejezéseink sincsenek, akkor nincs érdemi vita, s végképp nincs megoldás. Mi sosem cigányoztunk, hanem elsőként kezdtünk el őszintén beszélni a cigányproblémáról. Ez akkor is igaz, ha most esetleg szembesít néhány túlszaladt jobbikos nyilatkozattal.”