De az is igaz, hogy utólag, főleg a bukaresti lázadás december 22-i kitörése után a népi megmozdulásokra rászerveztek egy államcsínyt. Interjú.
„Három címkét szoktak az 1989. decemberi romániai eseményekre aggatni: forradalom, elkobzott forradalom, államcsíny. Melyik a helyes?
Népi megmozdulásoknak szoktam nevezni az 1989. decemberi eseményeket, melyek vitathatatlanul közösségünk ellenállásából indultak ki – mely december 15-én és 16-án erősödött fel, amikor az emberek összegyűltek a református templom körül – és kiterjedtek Temesvárra. Aztán ez a temesvári népi lázadás, melyet igazi, spontán, tiszta lázadásnak lehet tekinteni, forradalom képét öltötte. De az is igaz, hogy utólag, főleg a bukaresti lázadás december 22-i kitörése után a népi megmozdulásokra rászerveztek egy államcsínyt. Úgy vélem, a megmozdulások második szakaszában a lázadás, a forradalom és az államcsíny keverékéről beszélhetünk. (…)
Ezek a visszafordulások, ahogy ön mondja, a demokrácia irányába történt, elpuskázott 1990-es rajttal kapcsolatosak, amit a forradalomnak a volt kommunista hatalom másod-, harmadvonalához tartozó emberek általi elkobozásának rovására írtak…
Igen, mert ahogy azt a nép nagyon őszintén kimondja, a forradalmat ellopták. Ezért volt nagyon fontos az idei novemberi választás. Az új elnök megválasztásával – legalábbis szimbolikus módon – kifejezésre jutott a választóknak az a politikai akarata, hogy folytatódjon a forradalom, hogy folytatódjon a rendszerváltás.
»24 évvel ezelőtt először roppant meg a szovjet szikla. És ezt kőomlás követte. Ki tudta akkor, hogy ez az omlás negyedévszázadig fog tartani? Itt az ideje összeszednünk a köveket«, írta, tavasszal Dmitrij Rogozin a Twitter-fiókjában. Miként értelmezi ezt az üzenetet?
A volt Szovjetunióval és a jelenlegi Oroszországgal szemben él bennünk a gyanú. De nehezen tudom elhinni, hogy léteznének ilyen vágyak a volt szovjet birodalom helyreállítására. Nem hiszem, hogy lennének ilyen eltúlzott igyekezetek. Azt hiszem, Oroszország a szovjet korszak káros örökségét hordozza és ott egy nemzeti ébredés zajlik. Azt hiszem, az orosz ideológia – magát az orosz birodalmi hagyományt is beleértve – hatja át Vlagyimir Putyin elnököt, de véleményem szerint, nincs mitől félnünk.
Ön szerint, mi fenyegeti most a leginkább Románia jövőjét?
Azt hiszem, maga a kommunizmus a legnagyobb veszély. Oroszország esetében is, Románia esetében is. Úgy gondolom, Magyarország már kikerült e veszély árnyéka alól. Mégis nemzetközi téren Oroszország jelent némi veszélyt az egész térségre nézve. Azt hiszem, Oroszországnak nem tetszik, hogy az egyesült Európa bővül, és e tekintetben az útjában állunk.”
*
Az Adevarul Tőkés Lászlóval készített interjújának magyar fordítását a Főtér.ro közölte, ezt szemléztük.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Már a szomszédban sem hisznek az ukrán csodában.
Futsalválogatottunk a botrányos Eb-pótselejtező után újra legyőzte Romániát.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A szakszervezetek a bérek és nyugdíjak befagyasztásával, a közszférát érintő létszámleépítésekkel, az ingatlan- és gépjárműadó két-háromszoros emelésével is elégedetlenek.
Fekete-Győr András volt Momentum-elnök politikai pályafutása során számos mulatságos vagy épp szánalmas mondattal ajándékozta meg a magyar közéletet. Összeszedtünk Fekete-Győr András eme mondataiból egy csokrot.
Funkcionális analfabetizmus és tanárhiány sújtja az oktatást.
A karácsony nem más, mint a legnagyobb hálaadó ünnepünk. Érthető is, hogy az ember ellenségei miért akarják ezt most már tiltani, valami másra cserélni. Nizalowski Attila írása.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
