Az nem úgy van – Bevezető

„Ha megfigyeljük, mit követel a kormány távozását sürgetők jelentős része, mindenféle előkerül: szociális jogok, egy-két kisebbség egy-két speciális jogának védelme, a részvételi demokrácia, az Alkotmánybíróság jogköreinek visszaállítása stb. Ezek fontossága mellett lehet érvelni, csakhogy mindezek részletek, nem a nyugati politikai berendezkedés alapjai, és nem is alkotnak semmiféle koherens rendszert.

A rendszer alapja az, ha felismerjük: az állampolgárok közössége nem egységes, hanem számos érdek mentén tagolt; és elengedhetetlen, hogy mindenki képviselhesse is saját érdekeit. Ennek két garanciája van, a legfontosabb, legalapvetőbb (már az amerikai alkotmányban is körülírt) jogok, vagyis az élethez, a tulajdonhoz és a lelkiismereti szabadsághoz való jog legteljesebb körű védelme, illetve a teljhatalom megszerzését kizáró intézményrendszer. (…)

A nyugati berendezkedés másik alapvető eleme a teljhatalom megszerzését megakadályozó intézményrendszer. Ennek a történeti hagyományok miatt számos formája lehet, a különféle hatáskörű részekből, több szinten szervezett szövetségi államtól kezdve a politikai hagyományokra alapuló választókörzetek és kétkamarás parlament által garantált hatalommegosztáson át a formálisan is „fékek és ellensúlyok rendszerének” elnevezett konstrukcióig. Egyvalami közös bennük: nemhogy egy választással nem lehet a teljes ország minden intézményét elfoglalni és tetszőleges jogszabályokat megváltoztatni, de ehhez önmagában a parlament egy kamarája nem is elég, akármekkora többséggel sem.

A következőkben – Széky Jánossal felváltva – ebből a két alaptételből kiindulva mutatjuk be, hogy az, amit ma a nyugati politikai berendezkedésről, amit innentől kezdve hívhatunk intézményes képviseleti demokráciának (egyenlő hangsúllyal a jelzőkön), esetleg rövidebben liberális demokráciának, hogyan működik a legfontosabb társadalmi alrendszerekben, a gazdaságtól az igazságszolgáltatáson át a választásokig.”