„Álmomban képviselő voltam és beterjesztettem életem első törvénytervezetét: a képviselőkre egyetemlegesen vonatkozó közteher-viselési jogszabályt.
Ez a törvény kimondaná, hogy csak olyan újabb adóterhet lehet kivetni az ország népére, amelynek hatását a honatyák és honanyák előzetesen már önmagukon tesztelték. Mire gondolok? Ott volt például a csekkadó bevezetése. Úgy lett volna igazságos, ha mielőtt megnyomják az igen gombot, egy fél éven át kizárólag az ő csekkjeik után számoltak volna a bankok magasabb jutalékot, csak nekik emelték volna titokban a számlaköltségeket, mint ahogyan megtették azt velünk is.
De ennél jobb példa az autópálya díjakkal kapcsolatos döntésük. Ha a javaslatomat elfogadnák (amit kétlek), akkor minden képviselőnek magának kellene megvennie az autópályákra a jegyet, de azt még a szolgálati kocsik esetében sem lehetne elszámolni. A magas jövedelmükbe igazán beleférne ez »az autósok érdekében hozott, nekik kedvező új költség«. (...)
A szavazás végeredményét már nem sikerült megálmodnom. Felébredtem.”