„Alig meglepő, hogy a latin-amerikai Ferenc pápa megválasztása ráirányította a figyelmet a lati-amerikai katolicizmusra és a hetvenes-nyolcvanas években a katolicizmust megrengető felszabadítás teológiájáról szóló vitákra. A szomorúan ironikus az, hogy ez a megújuló figyelem olyasmire irányul, aminek sok katolikus régóta tudatában van, de ami a nem-katolikusok számára inkább nyilvánvalóbb: hogy Latin-Amerika identitása, mint »katolikus kontinens«, eltűnőben van, és nem tegnap óta.
Nem azt mondom, hogy a legtöbb latin-amerikai ne tartaná magát katolikusnak. Ez továbbra is így van. Sok országban a Rio Grandétól délre ez még mindig igaz. De az is világos, hogy a katolicizmus ereje, amivel meghatározta Latin-Amerika vallási kontextusát, hanyatlik, vagy, egy másik nézőpontból nézve, néhány versenytárssal néz szembe: nem csak az evangéliumi keresztények, hanem az agnoszticizmus és a katolicizmus részéről is.
Két, a latin-amerikai vallásosságról nemrég készült kutatás is alátámasztotta mindezt. A nagyobb figyelmet kapott felmérés, a Pew Researché rámutatott, hogy szinte minden latin-amerikai országban jelentősen csökkent a magukat katolikusnak tartó emberek száma. És még azok közt is, akik magukat katolikusnak tartják, sokan vannak azok, akik hadilábon állnak az Egyház egyes hittel, illetve erkölccsel kapcsolatos tanításaival. Tulajdonképpen az evangéliumi kereszténységre áttérők 60 százaléka mondja azt, hogy az egyik ok, amiért otthagyták a Katolikus Egyházat az az, hogy határozottabb erkölcsi tanításra vágytak. Mint a Pew-kutatás is mutatja, mindez igencsak számít az olyan társadalmakban, amelyekben a szokásos forró kérdésekben a legtöbben ragaszkodnak az általában konzervatívnak nevezett állásponthoz. (…)
Mint Rodney Stark szociológus kimutatta The Victory of Reason című, 2006-os könyvében: azok a katolikus mozgalmak, amelyek alapos képzést adnak és a szorosabb elköteleződésre buzdítanak – Opus Dei, Comunione e Liberazione, Katolikus Karizmatikusok – sok latin-amerikai országban virágoznak. Ők azok, akik új templomokat építenek, akiknél vannak hivatások, akik egyetemeket nyitnak, és akik aktívan evangelizálják az embereket. Ők értik, hogy »a kultúrához« való egyszerű alkalmazkodás hibája természetesen vezet oda, hogy alábbhagy a katolikus hit az emberekben. (…)
Sok igazság van abban a jól ismert mondásban, hogy »az egyház Latin-Amerikában a szegényeket választotta, a szegények pedig a pünkösdistákat«. Az is látható ugyanakkor, hogy habár az evangéliumi keresztények nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, hogy elvigyék Krisztust az embereknek, mint a szociális munkálkodásra: a Pew-kutatás szerint arányosan az evangéliumi keresztények jobbak a szociális munkálkodásban is, és tevékenyebben foglalkoznak a szegényekkel, mint a katolikusok. Különösen is jók például abban, hogy munkát találjanak az embereknek, illetve hogy kivezessék őket az alkoholizmusból. (…)
Azoknak a katolikus vezetőknek Latin-Amerikában, akik abban érdekeltek, hogy felélesszék a katolikus kiemelkedő jelenlétét a mindennapi életben, szükséges átgondolniuk hogy miként tudják Krisztust a szociális munkájuk középpontjába és frontvonalába helyezni. Ez alatt nem a »Krisztus, a szociális munkás« és a »Krisztus, a közösségépítő« felfogását értem. Ha a felszabadítási teológia igencsak átpolitizált változatainak sorsa mond nekünk valamit, akkor az az, hogy ha Krisztust politikai üzenetté alacsonyítjuk le, akkor az aláássa az emberek hitét. Mint azt egy igen bölcs katolikus pap, aki az Egyház társadalmi tanítását tanítja Rómában, írja: »a latin-amerikai diákjaim, akik közt vannak laikusok és papok is, arról tanúskodnak a saját plébániájukkal kapcsolatban: akárhol és akármikor a felszabadítási teológia megjelent, az emberek elvesztették a hitüket«.(…)
Végezetül, természetesen, a katolicizmus nem a számokra játszik. Az Egyház nem arra megy rá, hogy egy bizonyos népességen belül elérjen egy piaci részesedést. Az Egyház inkább az Igazság hirdetésének üzletében utazik. Számos oka van, hogy sokan nem fogják befogadni ezt az üzenetet. De ha az üzenetet fel sem adják, hogyan is lehetne azt visszautasítani? Míg sok latin-amerikai katolikus arra készül, hogy Krisztus teljességét hirdesse, minden ok megvan rá, hogy további gyengüléssel számoljunk, ami a Katolikus Egyház helyzetét illeti egy kontinensen, ahol a világ katolikusainak sokasága él.
És ez semmiképp sem lehet jó hír a világegyház számára.”
