„Alig meglepő, hogy a latin-amerikai Ferenc pápa megválasztása ráirányította a figyelmet a lati-amerikai katolicizmusra és a hetvenes-nyolcvanas években a katolicizmust megrengető felszabadítás teológiájáról szóló vitákra. A szomorúan ironikus az, hogy ez a megújuló figyelem olyasmire irányul, aminek sok katolikus régóta tudatában van, de ami a nem-katolikusok számára inkább nyilvánvalóbb: hogy Latin-Amerika identitása, mint »katolikus kontinens«, eltűnőben van, és nem tegnap óta.
Nem azt mondom, hogy a legtöbb latin-amerikai ne tartaná magát katolikusnak. Ez továbbra is így van. Sok országban a Rio Grandétól délre ez még mindig igaz. De az is világos, hogy a katolicizmus ereje, amivel meghatározta Latin-Amerika vallási kontextusát, hanyatlik, vagy, egy másik nézőpontból nézve, néhány versenytárssal néz szembe: nem csak az evangéliumi keresztények, hanem az agnoszticizmus és a katolicizmus részéről is.
Két, a latin-amerikai vallásosságról nemrég készült kutatás is alátámasztotta mindezt. A nagyobb figyelmet kapott felmérés, a Pew Researché rámutatott, hogy szinte minden latin-amerikai országban jelentősen csökkent a magukat katolikusnak tartó emberek száma. És még azok közt is, akik magukat katolikusnak tartják, sokan vannak azok, akik hadilábon állnak az Egyház egyes hittel, illetve erkölccsel kapcsolatos tanításaival. Tulajdonképpen az evangéliumi kereszténységre áttérők 60 százaléka mondja azt, hogy az egyik ok, amiért otthagyták a Katolikus Egyházat az az, hogy határozottabb erkölcsi tanításra vágytak. Mint a Pew-kutatás is mutatja, mindez igencsak számít az olyan társadalmakban, amelyekben a szokásos forró kérdésekben a legtöbben ragaszkodnak az általában konzervatívnak nevezett állásponthoz. (…)