Aki éhes, és aki nem

„Azt hiszem, a gondolkodást alapvetően meghatározza, hogy éhes-e valaki, vagy sem. Ma azt, hogy egy gyerek éhesen megy-e iskolába, azt alapvetően a család anyagi helyzete határozza meg. Az anyagi helyzet pedig mostanság nem csupán egyéni döntés kérdése. Hanem leginkább azok döntésén múlik, akik sosem éhesek.

Ők valahogy másképp látják a dolgokat.

Ez jön át Harrach Péter mondatából is. Az, hogy az ő anyagi biztonságából, no meg keresztény életformájából, ő ezt személyes döntésnek tartja. Hiszen ez szerinte csupán életforma kérdése.

Mert vannak ugye olyan életformák, amiben ez jelen van. Hogy nem esznek.  Úri passzióból. Így szoktatják a gyerekeiket. Nemtörődömök. Még jó, hogy nem járnak templomba, biztosan két pofára tömnék az úrvacsorát is. Mert ugyebár ezekben az életformákban semmi sem szent.

Azt hiszem, ez dühít a legjobban. Ez a gőg, ahogy a szegénységet kezelik. Ahogy nem értik a statisztikákat sem, mert azok bizonyára rossz fókuszúak, ahogy egyéni döntésként fogják fel az esélytelenséget, anélkül, hogy egyetlen emberi gesztust tennének feléjük.”