„Tehát nagyon is elképzelhető az, hogy külföldről támogatnak társadalomformáló erőket. Emellett viszont az is igaz, hogy itthonról is. Semmi okunk feltételezni, hogy a mindenkori uralkodó oldal nem próbálja a saját ideológiáját adóforintokból, féltitokban letolni a társadalom torkán. A mi szempontunkból annak nincs sok jelentősége, hogy miféle politikai szervezet veszi meg a véleményformálókat kilóra. (...)
Emiatt az egész idegen ügynök kérdés jelentőségét veszíti. Nem azt akarjuk tudni, hogy ki kit támogat. Nekünk csak annyit kell tudni, hogy az adott irány jó vagy rossz. Egyetlen lehetőségünk van arra, a rossz irányokat elkerüljük: ha felismerjük. Ha képesek vagyunk különbséget tenni helyes és helytelen elvek között, morális és amorális eszmék között. Ha nem csatlakozunk semmilyen törzshöz, klubhoz külsőségek, vagy »coolság« alapján. Ha nem nyelünk le megrágás nélkül bármit. Ha olyan tetteket szorgalmazunk, ami az emberek együttműködését könnyíti, ellentéteiket feloldja. Ha olyan gondolatokat terjesztünk és keresünk, amik a megértést segítik. Akkor ugyanis teljesen mindegy, hogy ki fizet egy alapítványt, mozgalmat vagy szakszervezetet. Akkor pusztán a tevékenységük és az ideológiájuk alapján be tudjuk azonosítani, és el tudjuk utasítani az öngyilkos, destruktív, civilizálatlan irányzatokat. Akkor, is ha külföldről jönnek, és akkor is, ha itthonról, akkor is, ha fizeti őket valaki, és akkor is, ha nem.”