Gumicsontkovácsok

„Gyorsanalízisek sora lepi el rendszeresen a nyilvánosságot, miután a valósággal régóta zaklatott viszonyt ápoló kormánypárt előáll aktuális őrületével. Rendre fölemlegetik még a zseniális kommunikációt, és nem feledkeznek meg arról, hogy Habony Árpád, a Mátra PR Maradonája sorra jelentkezik ellenállhatatlan innovációkkal, minek nyomán úgy rágják a lapok és az ellenzéki pártok a gumicsontot, mintha gumikutyák lennének, miközben a mesterterv megvalósítása zavartalanul zajlik.

Hogy amúgy a Fidesz számára komplett nemzedéket temetett maga alá a netadó – az első körben szintén gumicsontnak tartott – ötlete? Hogy kinek jut eszébe az, hogy amikor már áll a korrupció, a szemenszedett rablás, a totális fékevesztettség, az alázat teljes hiátusának tégláiból épített piramis, akkor az innen nézve eszement kísérletnek, onnan nézve rendpárti bravúrnak tekintett kocka lebontja az egész építményt? Hogy az űrstratégák munkássága mellett egy hónap alatt tizenkét százalékot bukik a párt a teljes népesség körében? Hogy épp azokat gyanúsítják klasszikus tankönyvi modell bevetésével (lásd: framing, tematizáció stb.), akiknek korábbi sikereit a modellek újragondolásával, mintegy forradalmi akciókkal magyarázták?

Lehet, hogy a válaszok nem elégségesek az elméletek cáfolatához, ám nem ez a lényeg, hanem az: úgy nézünk ki olykor, mintha a politikai Activity egyetemi bajnokságán lennénk, ahol amolyan laboratóriumi körülmények között lehet tesztelni és díjazni a megoldásokat. Pedig nem ott vagyunk. Hanem ott, ahol nem is olyan régen az MSZP is járt, s azóta sem talált ki a labirintusból.

Amikor a résztvevők már nem értik, mi történik körülöttük.”