„De azt a vizsgálat nélkül is tudhatjuk, hogy veszélyes világban élünk, nagyon törékeny az életünk és benne nagyon törékeny az ünnepünk, a karácsonyunk is. Hányaknak nem adatik meg az örömteljes ünneplés saját vagy mások bűne miatt, a fájdalom miatt, a reménytelenség miatt, az összetörtség miatt, a nélkülözés miatt, üldöztetés miatt, szeretetlenség miatt. Milyen lehet a karácsonya a válófélben lévő, huzakodó szülők gyermekeinek? Milyen a karácsony friss gyásszal a szívben, magányosan, kiszolgáltatottanvagy épp súlyos betegen?
Csak egy pillanat, és a mi törékeny karácsonyi álmaink, tervezgetéseink, előkészületeink is beleütközhetnek a hideg-rideg valóság falába. Ugye milyen kicsinyes gond az előbb felsoroltakhoz képest, hogy még egyszer végig kell állni a sort a kasszánál, hogy lefolyik a csokikrém a sütiről, összegyűrődött a csomagolópapír, esetleg letörött az ajándékbögre füle, csálén áll a karácsonyfa, vagy fél óráig kell keringeni a kocsival, hogy parkolót találjunk, hogy késnek a gyerekek stb.!?
Mindig mellbe vág, amikor katolikus temetéseken elhangzik, hogy imádkozzunk a következőért, akit elragad majd a halál. Gondolom, sokan furcsának találják. Pedig valahol nagyon helyén való, hiszen nem mindegy, hogy ki milyen lélekkel, milyen szívvel áll majd meg Teremtője előtt. Készül-e rá? Nem mindegy, hogy kihasználjuk-e a még nekünk adott időt, hogy meghalljuk-e az Úr szavát, jól élünk-e a nekünk adott lehetőségekkel, képességekkel. (Csak persze azért nem halljuk szívesen ezt a mondatot, mert általában mindegyikünk reméli, hogy nem rólam van szó; de a kimondott szó mégis elér valamit a lélekben, ami meg azt visszhangozza, hogy te sem vagy kivétel, te is sorra kerülsz egyszer.) Hálásan fogadjuk-e a küszöbön álló újabb karácsonyban rejlő sok-sok lehetőséget?
Előttünk az ünnep. A sokadik. Talán az utolsó ebben a formában, talán az utolsó azokkal, akikkel most együtt lehetünk! Mit kezdünk vele? Élünk-e vele úgy is, hogy hagyjuk, hogy újra átjárjon bennünket a Megváltó születésének örömhíre, és úgy is, hogy legalább egy reménytelen, magányos, fájdalommal élő, nélkülöző, üldözött, kiszolgáltatott, idős vagy beteg ember, összezavarodott vagy éppen éhes, elhagyott gyerek számára mi hozzuk el a karácsonyt, mi tesszük tapasztalhatóvá, kézzel foghatóvá Isten földig, a nyomorúságig leérő/lehajoló, megtestesülő szeretetét közvetlen szeretteinken túl. Mindezek nélkül a karácsonyunk csupán a szűkkeblű, önző szeretet ünnepe lesz, és ez mindannyiunk, a keresztyénség közös tragédiája lenne.”