Bencsik Gábor után szabadon(úszóként)

A „Békemenetes” Bencsik Gábor minapi szigorú, egyszerűen csak a „fiúk”-nak címzett sorait továbbgondoltuk immár szabadúszó, tehát minden külső befolyástól mentes újságíróként.

Valamit tisztázzunk: nem azért tűrtünk a rendszerváltás óta eltelt években oly sok alatt összeszorított fogakkal annyi mindent „azoktól”, hogy most majd éppen „ezektől”, vagyis akiket a magyar választóközönség kétharmados többséggel küldött az igazi rendszer- és hatalomváltás végrehajtására a Parlamentbe, kapjuk meg a kijózanító pofont, miszerint hiú ábrándokat kergetünk és kergettünk mindig is. Mégpedig abban a tekintetben, hogy rendszerváltás így, vagy úgy, oroszok ki, amcsik be, de a helyzet mégis ugyanaz, a lényeg nem változott. Vagyis továbbra is a Kádár-rendszer emlőin nevelkedett, illetve a némi szlogenváltást követően hozzájuk csapódott, az ő stílusukat átvevő, frissen felnőtt erős fiúk viszik a prímet a régi rend szerint. Az pedig úgy szól, hogy kaparj kurta, neked is jut, csupán annyi mostani korrekcióval, hogy ha te a mi emberünk vagy, akkor vörös báró helyett immár nemzeti burzsoá lesz a neved.

Különben meg tényleg nem baj, sőt, kimondottan örömteli dolog, ha meggazdagodtok; csak éppen az nem mindegy, hogy becsületes eszközökkel, avagy sunyi tolvajok módjára teszitek azt. Úgy tudniillik, ahogy az állítólag földig rombolt hazai sajtószabadság ellenére naponta értesülünk újabb és újabb disznóságaitokról, legyen szó akár belvárosi ingatlanokkal történt gyanús ügyletekről, államtitkár hozzátartozója által simán megnyert tenderről, miniszter kiskorú gyermekének „családi segítség” révén történt százmilliós ingatlan gyarapodásáról, avagy éppen, miként a legfrissebb hír is szól, hamis szakvéleményre alapozott, gyalázatosan amatőr munkáról bizonyságot tevő szobor felállításáról.

És az okot illetően következzék magyarázatul Bencsik Gábortól a szó szerinti idézet:

„Mi, a magyar választók többsége továbbra is hiszünk abban, hogy Magyarország történelmi lehetőség előtt áll: fél évezred kiszolgáltatottság után végre sikeres, békés, öntudatos, erős országgá válhat.”

Bencsiknél tovább is van, amely helyett mi inkább mégis saját, az érintetteket talán végre komoly megfontolásra késztető megfigyelésünket idéznénk. Hogy tudniillik a rendszerváltás Magyarországán választást eddig még egyetlen kormányerő sem nyert. Csupán a kormányváltásoknál mindig az előttük éppen hatalmon levők vesztették azt el hol nagyobb, hol kisebb arányban. Amiből könnyen megérthető logika szerint pedig az következik, hogy a hatalmat kormányképes, tehát győzni tudó ellenzék nélkül is el lehet veszíteni. Körülbelül azzal a módszerrel, amivel Gyurcsány is dolgozott. Vagyis, hogy napról-napra, a lakosság egyre szélesebb körével tette magát gyűlöletessé. Amelynek következményeitől a mostani időkben az Isten óvjon minden magyar állampolgárt!