Egymásra talált Kína és Szlovákia: komoly megállapodások születtek
Fico Kínába látogatott, ahol tárt karokkal várták.
Most jönnek elő régebbi és újabb ügyek, itt egy félmilliós, ott meg egy harmincmilliós biznisz, haverok zsebébe, csókosok számlájára. És továbbra is következmények nélkül.
„Sajnos, a mindennapi, gyakorlati politika mint mesterség a 21. század elejére az újraelosztás fölötti ellenőrzés gyakorlatára degradálódott. Magyarán: a közpénzek fölötti kontrollra, amelynek a végső célja a haszonszerzés. Ne csodálkozzunk hát, hogy az ebben a közegben szocializálódó nemzedékeknek a rendszerváltásról nem a szólás szabadsága, nem a személyi szabadság, nem a schengeni határ jut eszébe, hanem a közpénzekkel folytatott disznólkodás lehetősége vegyítve a felismeréssel, hogy apámnak vagy nekem reményem sincs munkahelyet találni. Már a privatizáció során tudtuk, hogy baj lesz, nem azért, mert a magánosítás folyamata igazságtalan volt.
Igazságosan nem lehet nagy vagyonok tulajdonviszonyait átrendezni. De mégsem az volt a cél, hogy a létező vagyon aktívumait a privatizőr lenyúlja. Ha azokat az aktívumokat ma nem a Kajmán-szigeteken vagy offshore paradicsomokban tárolná saját hasznára, hanem újraforgatná a gazdaságban munkahelyeket teremtve, közjót szolgálva (és, uram bocsá, könnyen jutva a pénzhez, vállalja is a kockázatot a vállalkozásban), akkor Mečiar egykori nevetséges szlogenje a Tátra alatt elterülő Svájcról még valósággá is válhatott volna.
A tőketeremtő réteg viszont jachtba, kajmán bankba, gyémántba fektetett, és az a pénz most nagyon hiányzik. Csak azt csodálom, hogy 20 év mutyi után még mindig van mit lenyúlni, de hát az adót csak befizetjük, a járulékokat is, aztán olyan szolgáltatásokat kapunk érte, amilyenért egy autószervizben kivernénk a dilit.”