Dárdai a magyar labdarúgás védőpajzsa

„Nálam jobban senki sem szerette volna, hogy maradjon Dárdai Pál a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, de nálam nagyobb szkeptikus sem akadt ez ügyben. Nem, mert sehonnan nézve sem tűnt ésszerűnek. Édesapja sem javasolta neki, a munkáltatója is ragaszkodik hozzá, de a szív felülírta az észérveket. A Kapitány (így nagybetűvel!) videoüzenetéből mindenképp ez derül ki.

Így válhat e történet főszereplője 21. századi racionalitásból népmesei hőssé. Nincs ezzel semmi gond, ha Dárdai tényleg jól átgondolta mit vállalt fel döntésével a »tízmillió futballszakértő és tízmillió troll« országában. Ez utóbbival kapcsolatban van némi kétségem. Mert 38 évesen a játékosok, a szurkolók szeretetén túl, a kihívást és a megvan bennem az erőt, a tudást, az önbizalmat érzi elsősorban az ember, és mást nem. Meg azt, hogy nem veszíthet.

Ez utóbbiban igaza van. Mert ő »csupán« a német szaktudását, hitelességét adja és ha olyan őszinteséggel, tisztességgel, alázattal dolgozik, ahogy az elmúlt négy mérkőzésen láttuk tőle, ezeken nem eshet csorba. 

De amikor egy német U15-ös edző munkáltatójának meggyőzése érdekében egyenesen az MLSZ első embere Csányi Sándor megy ki Berlinbe tárgyalni, hogy ugyan oldjuk már meg valahogy gyerekek a kettős munkaviszonyt, annak azért van jelentése. Nem is kicsi.

Meg annak is, hogyha még a kormányfő, Orbán Viktor is üzen Facebook-oldalán a frissen kinevezett kapitánynak. Azt írta: »Vitorlát fel, Kapitány!«”