A Putyinpofozás visszaüthet

„Nem értem, miért örülnek ilyen sokan annak, hogy Oroszországban ismét lesz egy csomó nyomorult. Mert, hogy Putyin lesz az utolsó, akinek helyzetében változás következik be, abban egészen bizonyosak lehetünk. Nem beszélve arról, hogy Oroszország összeomlása magával rántaná előbb Kelet-Európát, majd az egész Európai Uniót. Az Oroszországban lévő európai autógyárak termelésének csökkentése bizonyára már ma is érezteti hatását az anyavállalatoknál. Az Oroszországban tevékenykedő hatezer német cég közül nyilván sok tönkremegy. Vagy, hogy mást is mondjak: a múlt héten a rubel árfolyamzuhanását a forint és zloty gyengülése követte. De láthatóan ennek ellenére sem fogja fel nálunk a közemberek és a közvélemény-formálók többsége, hogy mi szintén slamasztikába kerülhetünk, ha kiszámíthatatlanná válnak az oroszországi viszonyok.

A nyelvüket Putyinon és az oroszokon köszörülők megnyilatkozásait olvasva az is meglep, hogy sokan mennyire nem fogják fel, hogy Oroszországban csupán a lakosság 10–15 százaléka engedheti meg magának, hogy luxuscikkeket vásároljon, s hogy külföldre utazgasson. A többiek eddig is csak módjával részesültek a fogyasztói társadalom áldásaiból, ellenben annál inkább értékelik, hogy – a kilencvenes évek elején rájuk szabadított vadkapitalizmus után, amikor nagy tömegek éheztek, s amikor nem fizették ki a nyugdíjakat, a közalkalmazottak pedig hol kaptak fizetést, hol meg nem – a putyini rendszer egyfajta létbiztonságot hozott számukra. Ez az alapja az orosz államfő 80-90 százalék körüli támogatottságának!

Ami pedig az emberek alkalmazkodóképességét illeti, arról éppenséggel Magyarországon is meg lehetne győződni, ahol a lakosság 40 százaléka él a létminimumon, vagy az alatt. Vagyis a tűrőképesség még nálunk is sokkal nagyobb, mint azt a jól fűtött szobáinkból, az élelmiszerrel megrakott hűtőszekrényeink mellől gondolnánk. Az Ukrajnával sajátos polgárháborúban álló Novorosszija sem kényszerült még térdre, bár alig van világítás és fűtés, a lakások, a házak egy részét szétlőtték, a víz- és a gázellátás is akadozik, a nyugdíjakat pedig visszatartja (De miért is?) a kijevi kormány, hogy a közalkalmazottak fizetéséről ne is beszéljünk...”