A megszűnés szélére sodródott az ország egyik legérdekesebb borászata

„Tízegynéhány éve egy kullancscsípés szövődményeként Lyme-kórt kapott. Nehezen mozog, közlekedni csak Virág lányával tud. Hatalmas teher a birtok így betegen.

 Idén már nem szüreteltek. Most nehéz döntéssel bérbe adnák. Az asztalon egy pohár Kereklevelű. Ismerem Sándor borait, mindig irigykedtem összetett zamataikra, olajos textúrájukra, de hát ez egy 2007-ből való fehérbor! Oxidációnak, fáradtságnak pedig nyoma sincs. Majd kiugrik a pohárból. Nagyon nem lep meg. Híresen jól érlelhetőek a Scheller-borok. Jobban mint az én csopaki boraim, jobban, mint a legjobb tokaji száraz borok, jobban, mint a világon legszebben öregedőknek tartott somlóiak. (...)

Virág és Sándor mosolyognak. Két éve nem adtak el bort. Nincsen pénz a palackozásra sem. Amikor volt, akkor sem kaptak soha többet hatszáznál. A borkereskedőket a bor nem nagyon érdekli. A vicces címkéket szeretik.  Tóthéknak az elmúlt években lassan elment a kedvük attól, hogy marketingkampányt szervezzenek, tréfás címkéket tervezzenek, kereskedőket győzködjenek evidenciákról. Beérik annyival, hogy még mindig van néhány borértő, aki pontosan tudja, hogy mit jelent a Scheller név a magyar borászat számára.

Tóth Sándor és Tóth Virág, a nagy hagyományú Scheller birtok megérdemelné, hogy ebből a méltatlan helyzetből kikerülhessenek! Nincs még ötletem a megoldásra.”