A vasárnapi vásárlás betiltása hasonló ellenállást vált ki a társadalomból, mint az internetadó.
„A szokásokat is mi alakítjuk. Én még olyan világban nőttem fel, amelyben nem volt szokás vasárnaponként vásárolni. S nem is ez hiányzott abból a világból, hanem az igazság, az őszinteség, a szabadság és az egyenlőség. S milyen érdekes, az örökös »rendszerváltások« nélküli társadalmakban nem is vált az »szokássá«, hogy a vasárnap a közös vásárlások ünnepe, mint nálunk.
S itt van a probléma a szerző érvelésével. A nem meggyőződéses keresztény emberek többsége számára is ünnep a vasárnap. Igenis ünnepként élik meg, ujjong a lelkük. Csak nem úgy és attól, hogy a templomban találkoznak Istennel, s a nap további részében egymással, a világgal, emelkedett gondolatokkal és tevékenységekkel foglalkoznak, hanem meglehetős gyakorisággal úgy, hogy szépen felöltözve elmennek a hatalmas, kulturáltan berendezett, mindenféle szép és jó árut kínáló »templomokba«, ott vásárolgatnak, nézelődnek, beszélgetnek, még esetleg barátokkal is találkoznak és meg is ebédelnek együtt. Tehát nem szimplán csak a vasárnapi »kényelmes« bevásárlás »jogát« kérik és védik, hanem a vásárlásnak az »ünnepét«.
Na ezt kapja ki kedves Mike úr, mondhatnánk vulgárbulvár stílusban. Ez esett meg velünk. Nem a sportolás, a kirándulás, a rokon- és barátlátogatás, zenehallgatás, éneklés, olvasás, kiállítások, múzeumok csodálata, szociális és egyéb önkéntes és egyesületi tevékenység, világjobbító eszmecserék adják a »hétköznapok porából való kiemelkedés« élményét a többség számára, hanem a jómód, vagy inkább annak illúziójának »ünneplése«. (Meg a tévézés, internetezés.)
Hát ez van. Ezért veszélyes igazán ez a vasárnapi zárva tartásra vonatkozó politikai erőlködés. A kereszténydemokraták azt hiszik, adnak vele valamit az emberek lelkének. Az emberek meg úgy érzik, hogy elvesznek valamit a lelkükből.
A magyar társadalmat a 60-as, 70-es évek óta valami mérhetetlen vágyakozás tölti el a háború után kialakult nyugati jómód iránt. Azt várták az emberek, hogy a rendszerváltás meghozza nekünk is. Nem hozta meg. Ma már, a sok keserves tapasztalat hatására realistábbak, de a vágy nem csökkent. Lehet ezt kárhoztatni, de megváltoztatni nem. Talán kinövünk belőle egyszer, de nem most.
A vasárnapi vásárlás betiltása hasonló ellenállást vált ki a társadalomból, mint az internetadó. Ezek ma a nem keresztények »templomait« fenyegető lépések. A lelkükbe gyökeresedett pótcselekvéseket támadjuk, ám ők félrecsúszott, keserves sorsuk gyöngyeit féltik. Ha megfosztjuk őket olyan kikapcsolódásoktól, amelyek szerintünk hamisak, ám az ő lelki egyensúlyukat szolgálják, akkor még betegebbek lesznek.
A tartalmasabb életet az iskolában lehetne megmutatni az új generációknak, de a napi anyagi nyomorúságból való kijutás, a tisztes jómód megteremtése hozná el a valódi változást.”
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Úgy tűnik mégsem lesz Shein Magyarországon.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
