Narancsnábobok születnek

„A lényeg ugyanaz: a legértékesebb természeti területeket a 70-es évektől kezdve a nemzeti parkok őrzik, a mi konzervatívjaink viszont úgy tekintenek erre a földvagyonra, mint olyan politikai zsákmányra, amelyet az előttük járók botor módon ottfelejtettek a tetthelyen. A rendszerváltás után, amikor a téeszeket széthordták, az első körben az egész politikai elit egyetértett abban, hogy a természeti örökségnek a nemzeti parkoknál a helye, lehetőleg a tulajdonjoggal együtt.(…)

Most pedig az immár harmadik Orbán-kabinettől bejött egy törvényjavaslat a parlament elé, amely szerint a Nemzeti Földalaphoz tartozik az összes olyan föld, amelyet 1992-ben nemzeti parki státuszra érdemesítettek. Indoklásra, vagyis annak megmagyarázására, hogy miért jobb gazdája a földmutyista NFA a természeti kincseknek, mint a nemzeti parki hálózat, a kormány nem fecsérelte az energiáját, azt viszont gondosan beleírták a törvénybe, hogy a szóban forgó földek bérlőire nem lesz érvényes az 1200 hektáros birtokmaximum.

Ezen a ponton pedig rögtön meg is dőlt az az érv, amellyel majd védekezni fognak, hogy tudniillik ezekkel a földterületekkel majd a kormány kijelölt kedvenceit, a családi gazdaságokat erősítik. Olyan családi gazdálkodó ugyanis nincs az országban, akit a felső birtokkorlát zavarna, annál jobban dühítené viszont Mészáros Lőrincet, Simicska Lajost vagy Kékessy Dezsőt, az Orbán-kormányt gazdasági ügyekben rendre kisegítő volt nagykövetet.”