Most múlik pontosan – mármint a Kádár-korból örökölt „baloldal”

„Első ránézésre természetesen az a fő hír, hogy a Fidesz három választási győzelem után megdöbbentő gyorsasággal veszítette el híveinek egy jelentős részét. (Ennek okait az elmúlt napokban-hetekben sokan és sokszor helyesen elemezték már, ezért ennek részleteibe ezúttal nem mennék bele.) Ugyanakkor mégsem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz előnye mind az összes megkérdezett, mind a biztos pártválasztók körében még most is tetemes, hiszen például a Mediánnál az összes megkérdezett körében a Fidesz 26 százalékkal vezet, utána a Jobbik következik 15, majd az MSZP 12 százalékkal, a többi kis párt pedig a bejutási küszöb környékén, vagy az alatt helyezkedik el. A Szonda Ipsosnál pedig a biztosan szavazók között a Fidesz 45 százalékon áll, utána következik a Jobbik 24, az MSZP pedig 18 százalékkal, a többiek itt is az ötszázalékos bejutási küszöbbel küszködnek – kevés sikerrel.(…)

A Fidesz politikai jövője tehát jelen pillanatban bizonytalan, azonban a posztkommunista gyökerű baloldali pártok kilátásai egyértelműen siralmasok. S nem pusztán azért, mert a vezető kormánypárt népszerűség-csökkenéséből nem tudtak érdemben profitálni, hanem azért is, mert az elmúlt hetek tüntetései megmutatták: az Orbán-kormánnyal szemben elégedetlen társadalmi csoportok nem fogadják el, sőt nem tűrik el a hagyományos baloldali pártok irányítását, sőt még támogatását sem, ellenkezőleg, láthatóan saját erőből, saját szervezeti, mozgalmi, szervezési módszerekkel kívánnak fellépni a közéleti színpadra.

Mind a két tényező – a baloldali pártok stagnálása a népszerűségi listákon és az új tüntetések résztvevőinek elhatárolódása ezektől a pártoktól – egyértelműen azt mutatja, hogy a posztkommunista pártok ebben az állapotukban nem képesek mértékadó szerepet játszani a politikai versenyben. Úgy tűnik, a posztkommunizmusnak tényleg annyi.”