Forradalom után, lázadás előtt – 25 évvel Temesvár után

„Aztán moziba mentem, '89 Karácsonya előtt pár nappal, s bár a szabad Európa Rádióból értesültünk, hogy mi zajlik Temesváron, az egész messzinek, és soha meg nem valósuló álomnak tűnt, hogy lesz majd nálunk is, és megbukik majd a Kondukátor és nem kell többet pionírnyakkendőt kötni, és a télikabátomon nem lesz számsor, ami az azonosításomra szolgál. A nagyobbaktól tudtam, hogy létezik farmer, nittszeges bőrkabátot már láttam, és hallgattam már a rádión Iron Maident és WASP-et.

A moziba aggódó szülők, nagyszülők tucatjai érkeztek be, film közben, hogy kivigyék csemetéjüket. Értem Nagymamám jött. A főtéren mát többezer ember, én elindultam anyumat keresni. A Grand előtt álltam, amikor lekapcsolták a városban az összes fényt. Gyufázni lehetne most jól, és R.Z.-re a német srácra gondoltam, aki akkor már valahol nyugatdajcsban élte gyufátlan életét.

Ekkor kezdtek lőni. Soha életemben olyan gyorsan nem szaladtam. És soha életemben nem fogom elfeledni a dörgő fegyverek ritmusát, le is tudtam játszani, még ma is a számmal, így 25 év után. Gondoltam, hogy metálszámot írok belőle, de nem tudok zenélni, bár a demokrácia hevében mi is csináltunk zenekart Fulop Rezso-vel, a zeneipar örökéletű Rezsőkéjével.

Így, 25 évvel a Forradalom után csak ülök, és nézek magam elé. A nittszeges bőrkabát már nem menő, farmerünk van dögivel, a zene mennyisége pedig elképesztő, habár a minőség nem mindig a kedvemre való.”