Ferenc pedig erre a szegényességre apellál, hogy növelje a médiában a népszerűségét.
Éric Zemmour valószínűleg a leghíresebb és legbefolyásosabb újságíró és tévériporter a mai Franciaországban. Habár nem katolikus (algériai zsidó származású, akinek családja a francia állampolgárságot az 1870-es, történelmi Crémieux-rendelet által kapta meg), amolyan „vitatott személy”-ként tartják számon Franciaországban, mivel szégyentelenül régimódi konzervatív egy erősen „progresszív” közegben, aki – ilyetén gondolkodóként - attól sem riad vissza, hogy védeni merészelje Franciaország nagyszerű történelmét, beleértve annak katolikus gyökereit is. (Aki többet akar tudni róla, és most megjelent könyvéről, a Le suicide français-ről – „A francia öngyilkosság” –, ami arról szól, hogy milyen szélsőséges „progresszivizmus” teszi tönkre Franciaországot, az a Weekly Standard hosszabb terjedelmű cikkében olvashat erről többet.)
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
