„Úgy tudjuk, fontos politikai döntések, jelölések születtek az Önök szalonjában, ahová rendszeresen meghívja a balliberális tábor meghatározó személyiségeit. Hogyan jött létre ez a szalon, és mi a célja ezekkel az összejövetelekkel?
Mindig is számítottam rá, hogy egyszer visszatérhetek amerikai »száműzetésemből«: így aztán, amikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején egyre több időt tölthettem itt feleségemmel, tudatosan kapcsolódtunk be a társadalmi életbe, építettünk ki egy baráti kört. Hazatérésem egybeesett tudományos pályám legfontosabb projektje, a glaukóma elleni szer sikeres bevezetésével. Ekkor megteremtődött az alkalom arra is, hogy visszatérjek első szerelmemhez, az irodalomhoz, és ezen keresztül álljak ki a szellemi csőlátás ellen. Így eleinte társaságunk leginkább írókból, művészekből, filozófusokból és egyéb bölcsészekből, például történészekből állt. Göncz Árpádot is mint szépírót, műfordítót ismertem meg. Ő kezdte el fordítani még angolul írt regényemet, az Istenjárást, még mielőtt más munkája akadt. (...)
Tehát igazak a híresztelések, hogy szalonjának célkitűzése Orbán Viktor kormányának a megdöntése?
Hangsúlyoznom kell, hogy az ilyen összejöveteleknek nincsen semmiféle céljuk azon túl, hogy a meghívottaknak alkalmuk legyen beszélgetni egymással. Bár én nem tudok mindegyik beszélgetésbe bekapcsolódni, biztos vagyok benne, hogy mindmáig az irodalom és a színház dominál, és nem csak a kortárs szelete: van egy törzsvendégünk, aki érdekes, halhatatlan anekdotákkal szórakoztat, de okít is minket. Őt szokta a legnagyobb csoport körülvenni – olykor talán húszan is. Illetve a zenei műsorra talán kétszer annyian is beszorulnak abba a szobába, ahol a zongora szól. Ezeket a műsorokat többnyire fiatal zongora-, hegedű- vagy gordonkaművészek, olykor (opera)énekesek részvételével állítja össze a feleségem. (...)