Eretnek gondolatok egy elcseszett év végén

„Az internetadós agyrém elleni valóban komoly és heterogén tömeget megmozgató tiltakozás egy röpke pillanatra felvillantotta a reményt, hogy az égvilágon minden baromságot azért nem nyelünk le. És, ha le akarják velünk nyeletni, akkor képesek vagyunk felülemelkedve a világnézeti és politikai különbségeken összefogva, együtt kiköpni. Aztán a folytatásban nagyon hamar kiderült: nem történik más, mint hogy a hazai közélet lövészárkainak bal oldalán leverten lapulók kormánybuktató erőt érezve tömegesen előmásztak és rohamra indultak. Mindegy ki lesz, mindegy mi lesz, csak ne a PatásOrbán legyen. És ezt a ziccert persze nem hagyta ki a kormánnyal már jó ideje fasírtban levő Amerika sem, hogy meglobogtassa a korrupció szennyesét, és, ha már lúd legyen kövér, le is fasisztázza a miniszterelnököt. (Akivel sok, tényleg nagyon sok gond van, de ezek között épp az nincs, hogy fasiszta volna.)

Az egészben egyébként nem is az volt a végtelenül elkeserítő, ami történt - hanem az, ahogyan erre a magyar közvélemény reagált. Ami igazán kiakasztott ebben az évben az az, hogy nem csak a politikai vezetőink szolgalelkűek, következetlenek és idióták - hanem mi is az azok vagyunk. Nézem, ahogyan a népem egyik fele uniós és amerikai zászlókat lobogtatva várja a megváltás a Nyugattól, a másik meg szent szabadságharcra készül egy korrupt, tehetségtelen oligarcha-kormányzat védelmében. Ahogyan a lövészárok egyik oldaláról Goodfriend és McCain szentképét szorongatva indulnak rohamra, a másik oldalon pedig utolsó töltényig védeni készülnek a Habony, Mészáros&tsa Zárt Körű Részvénytársaságot. És ordítani tudnék.

Mert mindaddig, amíg idegenektől várjuk, hogy élhető országot teremtsenek nekünk, és tolvaj gazembereket védünk, csak mert a mieink, addig nem fog itt változni semmi. Addig csak azt választjuk meg, hogy gyarmati bennszülöttek, vagy Gucci táskás, Rolex órás Döbrögik alattvalói leszünk. Nekem meg mindkettőtől köpnöm kell.”