Félbebontott házak a Király utcában?

„Nyolc évvel ezelőtt az azóta elhunyt kiváló művészettörténésszel, Gerle Jánossal álltunk a Király utca 40-es számú klasszicista sarokház előtt. Néhány tucatnyian lehettünk, tulajdonképpen ott volt mindenki, aki nem bírta nézni, hogy a főváros VI-VII. kerületének akkori vezetése gátlástalanul kiszolgáltatja Pest egyik legszebb, legértékesebb történelmi városrészét mindenféle mohó spekuláns kényének-kedvének. Ír, spanyol, izraeli befektetők rosszarcú magyar strómanjai járták akkoriban az utcákat, bekopogtattak a lakásokba, fűt-fát, nagyvonalú lelépési díjakat ígértek a lepusztult házak bérlőinek. A nyomukban romlás és pusztulás járt: sorra dőltek le a sokat látott, öreg belvárosi házak, a régi magyar-német-zsidó Pest emlékei, hogy a helyükre jellegtelen, Marbella-külsőt idéző, 10 emeletes monstrumok vagy egyszerűen murvás parkolók kerüljenek. (...)

Azért idézem fel ezt az esetet, mert a Király utca 40-et tegnap lebontották. Nyolc évig állt tető nélkül, áztak a falak-födémek, de a befektető nem sietett, kivárta az idejét. A kerületben ma sokkal tisztességesebb önkormányzat van – tényleg –, a rombolási folyamatot a gazdasági helyzet változása leállította, de arra nem jutott figyelem, vagy nem volt erő, elszántság, hogy a ház tudatos lerohasztását, összeomlasztását megakadályozzák. Nem sikerült felrakatni legalább egy védőtetőt, ami az eső és a hó lassú romboló munkáját megállította volna, és soha nem született meg az a kisajátítási törvény sem, amit a miniszterelnök személyesen harangozott be, amikor Tarlós István társaságában végigbuszozott az Andrássy úton, és meglátta a sokkal nagyobb, sokkal látványosabb Drechsler-palota pusztulását az Operaházzal szemben.

Közben a Király 40 tulajdonosa azzal kábította az önkormányzatot, hogy helyreállítja a 20. században kissé elrontott Hild-féle klasszicista homlokzatot – ha megengedik neki az épület kibelezését és a szomszéd telek beépítését. A hatóság idén végül belement a rossz kompromisszumba, és rábólintott a tervre, csak történjen már valami.”