A négy fal közé szorítja az állam a fogyatékosokat

„Hosszú távon mi a probléma azzal, ha az otthoni ápolás a legfontosabb mód arra, hogy a fogyatékosokról gondoskodjanak?

Ez abnormális helyzethez vezethet. Ha valakinek egész életében otthon kell gondoskodnia a fogyatékos családtagjáról, elveszti a munkáját, és az ezzel járó emberi kapcsolatait, lehetőségeit. Kiesik a jövedelem, csak állami juttatásokból fognak megélni, megkezdődik az elszegényedés. A felnőtté érő fogyatékos személy számára így sokkal nehezebb a leválás, a családból való kilépés, a függetlenedés, hiszen egész korábbi életét a négy fal között töltötte. A kizárólagosan az ápolási díjra épülő szakpolitika elszigetelheti az egész népességet a társadalomtól. (…)

Miért menekülnek az emberek az intézetek elől?

Azért, mert ezek totális intézmények, amelyek tömegesen zárják össze az embereket és totális kontrollt gyakorolnak felettük, ráadásul többnyire ósdi, lepukkant körülmények között. Ilyen embertömeg csak akkor szervezhető meg, ha az emberekkel üzemi, ipari szempontok szerint bánnak: mindenki ugyanakkor kel és fekszik, ugyanazt eszi, ugyanazt nézi a tévében, ugyanazt a munkát végzi, az intézet dönti el, hogy kinek lehet szerelme, lehet-e szexuális élete, lehet-e gyereke. És persze szinte sose lehet, és a nőket általában fogamzásgátló szedésére kényszerítik.

Minden intézményben? Milyen indoklással?

»Te fogyatékos vagy, úgyse vagy képes rá, hogy felneveld. Nézd meg, milyen a te életed, az ő élete is ilyen lesz. Ha gyereked lesz, elveszik tőled.« Biztos vannak kivételek, de ez az általános gyakorlat, ilyeneket mondanak az intézetekben lakó fogyatékos nőknek. Ha valaki teherbe esik, őt rábeszélik, vagy kényszerítik, hogy szakítsa meg a terhességét. Egy cselekvőképes nőt nem lehetne olyan beavatkozásra kényszeríteni, amit nem akar megtenni, de ha gondnokság alá van helyezve, akkor jogilag ez egy teljesen tiszta lépés. Minden intézetben élő ember gondnokság alá van helyezve? Az inzézetekben élők kilenctizede. A gondnokság alá helyezés olyan kényszerzubbony, ami jogi értelemben bénulttá, tehetetlenné teszi az embert. A gondnok szinte feltétlen hatalmat szerez a gondnokolt felett. Nem véletlen, hogy ennek a rendszernek a fenntartása nemzetközi jogi egyezményekbe ütközik, és az ENSZ többször is elmarasztalt minket emiatt.”