„A probléma az, hogy a harmadik Orbán-kormány működése minden eddiginél jobban függ a miniszterelnöktől.
Akárcsak az előző ciklusban, most sem hozható meg nélküle egyetlen közepesen jelentős döntés sem, mára viszont nyilatkozni sem szabad, amíg az illető nem ismeri a kormányfő által elfogadott »hivatalos vonalat«. Ez pedig azt jelenti, hogy ha Orbán Viktor éppen a lányát látogatja Svájcban, akkor az egész magyar kormányzat megáll – még akkor is, ha közben harmincezer ember vonul az Erzsébet-hídon.
Ráadásul az áprilisban elindított személycseréknek köszönhetően az államtitkár-helyettesi és államtitkári garnitúra többségét olyan fiatal titánokkal töltötték fel, akiknek semmilyen komolyabb államigazgatási (vagy egyéb) tapasztalatuk nincs, így önálló reakcióra akkor is képtelenek lennének, ha nem eleve azért kerültek volna pozícióba, hogy közvetlen »politikai irányítás« alá helyezzék az államigazgatást. Ahogyan azt Lázár János egy éve megígérte, tényleg eltávolították az önálló gondolkodásra hajlandó vezető közszolgák dandárját. Így viszont nemcsak készséges végrehajtókat kaptak, de borzasztóan ijedteket is. Olyan »vezetőket«, akik a legalapvetőbb lépéseket sem hajlandóak megtenni politikai utasítás nélkül.
A miniszterelnök által megálmodott, általa személyesen irányított és csak az ő szavára hallgató államigazgatás nem hatékonyabb végrehajtást, hanem bénultságot hozott. Lesz ez még rosszabb is.”