Egymásra talált Kína és Szlovákia: komoly megállapodások születtek
Fico Kínába látogatott, ahol tárt karokkal várták.
Ha az elmúlt öt évet vesszük alapul, radikálisan megváltozott körülöttünk a világ, és ez nem csak a szlovákiai környezetre érvényes, hanem a magyarországi határon túli politikára is. Ez utóbbit alig lehet követni.
„A szlovákiai magyar politikum viszont az elmúlt negyedévszázad alatt nem alakított ki maga körül olyan szellemi holdudvart, mely mélyebben kielemezte volna a szlovákiai magyarságot érintő fontosabb társadalompolitikai kérdéseket, illetve valamirevaló ajánlásokat dolgozott volna ki a mindenkori érdekképviselet számára. Nem keresték meg a Fórum Intézetet ilyen kéréssel? Miért nem találkozott a kereslet a kínálattal?
Összetett kérdés ez. A politika elsősorban naprakész dolgokat kíván, azt szeretné tudni, hogy holnap vagy holnapután milyen lesz a népszerűsége, és mi kell ahhoz, hogy ez jobb legyen. Ilyenekkel mi nem foglalkozunk, más a profilunk. Ez az egyik ok. Ez a közvetlen think-tank profil az Intézetből hiányzik, és nem is nagyon törekedtünk erre. Mi egy stabil akadémiai intézethez hasonló szervezetet akartunk létrehozni, és ez az elem nem fért volna bele. Természetesen lehetett volna olyasmit csinálni, hogy a pártokkal és közéleti szereplőkkel kialakítunk egy közös kutatási tervet, melynek az eredményei a napi politika számára is hasznosak lennének. Ez a közös tervezés elmaradt, sohasem volt rá különösebb igény, és mi is tartózkodtunk tőle. Nem szerettünk volna olyan helyzetbe kerülni, hogy bármelyik párt szakmai háttérintézményeként könyveljenek el bennünket. Nagyon nehéz lenne egy ilyen pozícióból a kutatási eredményeink szakmai megalapozottságát bizonyítani. Néhány szlovákiai intézmény ráfutott erre a zátonyra, mi azonban szerettük volna a függetlenségünket megőrizni, ami sikerült is. (…)
Magyarországon az elmúlt években a politikai hatalmat korlátozó fékek és egyensúlyok rendszere felborult, az atlanti orientáció szavakban és tettekben is elhalványult, a médiapiacon hangsúlyos átrendeződés zajlott le, melyekkel bizonyára számos szlovákiai magyar civil és értelmiségi nem ért egyet és felemelné ellene a szavát. Azonban az intézményrendszer anyagi kiszolgáltatottsága miatt ezt nem teszi. 1989-ben és előtte nem az ellen küzdöttetek, hogy ilyen dolgok ne fordulhassanak elő?
Világos, hogy ezért küzdöttünk. De egy ilyen helyzetet akkoriban előre látni sem lehetett. Egy biztos: ez a fajta kiszolgáltatottság, egy belső mecénási rendszer és megfelelő stabil gazdasági háttér hiányban, sajnos ilyenekkel is jár, és ezt be kell vallani. Aztán, hogy ebben ki meddig tud elmenni, az mindig attól függ, hogy milyen más forrásai vannak. Arra kell törekedni, hogy egy intézménynek gazdaságilag minél nagyobb önállósága legyen, és egy ilyen helyzetben, mint a mai, sokkal önállóbb, ha kell, radikálisabb magatartást tudjon képviselni. Ha meg nem, akkor csöndben marad, és megpróbálja átvészelni a helyzetet. Amíg olyan politikai követelmények nem fogalmazódnak meg a támogatások kapcsán, amik a szakmai munkánk rovására mennének, addig mi különösebben nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Ha egy amerikai alapítványnál pályázunk, nem nézzük azt, hogy milyen politikai besorolásba esik az óceánon túl, mert biztosan beletartozik valamelyik politikai holdudvarba. Mindegyik nagyobb német pártnak van például külügyi tevékenységre, állami dotációból fenntartott alapítványa, melyek jelen vannak Szlovákiában és Magyarországon is, mégis mindenki kooperál velük. Hangsúlyozom, amíg politikai elvárások nem párosulnak a kooperáció vagy a támogatás kapcsán, addig az rendben van. Ahogy ilyesmi megjelenik, azonnal vissza kell vonulni. (…)
A »minden olyan lesz, mint régen« nem érvényes a közhangulatra? Mintha a normalizációs évekre jellemző beletörődöttség és társadalmi fásultság továbbra is velünk lenne…
Erről nem készítettünk külön kutatást, ezért nem szeretnék általánosítani személyes tapasztalatokat. Szerintem az is jó, hogy az emberek nem foglalkoznak politikával, közélettel, pontosabban csak akkor, ha valami nagyon fontos dologról van szó. Az lenne a legjobb, ha senki sem foglalkozna közélettel, tehát olyan nyugodt, polgári életet tudna élni a maga hobbijaival és baráti körével, hogy ebbe nem szólnának bele akármilyen politikai zűrök és botrányok. És ez természetes állapot lenne, tájainkon az ilyen állapotot elképzelni sem lehet. Azokban a társadalmakban, ahol ez a nyugalom megvan, az egy stabil értékrend következménye. És ennek a következménye az is, hogy ha történik valamilyen hatalmi kihágás, főleg faji jellegű, akkor viszont ott az egyik óráról a másikra megtelik az utca. Ez is jó dolog, ez is a biztonság és az értékrend része.”