Bizonyította Orbán Viktor, milyen fából faragták – a többi Netanjahun múlik
Az izraeli miniszterelnök ellen csütörtökön adott ki elfogatóparancsot a Nemzetközi Törvényszék.
Nyugalom: nem leszünk újból a vas és acél országa, azonban egy, az Európai Unióval kialakítandó közös koncepció és annak megvalósítása segíthet nekünk is – mint feltörekvő európai gazdaságnak –, hogy nyertesei lehessünk a lendületet kapó reindusztrializációs versenynek.
„A Nemzetgazdasági Minisztérium nemrégiben közölte, hogy a magyar kormány újraiparosítási szándékai egybecsengenek az uniós elképzelésekkel, nem véletlen, hogy Brüsszel is elsősorban az új álláslehetőségeket látja az »indusztriális« célkitűzésekben, ám ezek az unió fővárosában megfogalmazódó koncepciók korántsem a hatvanas-hetvenes évek termelési felfutásaira alapoznak. Sokkal inkább arra, hogy csak azok az országok lesznek képesek helytállni az újraiparosítási versenyben, amelyek kormányai felismerik a klasszikus ipari termelés és a modern újraiparosítási célkitűzések közötti – minőségi – különbséget. Vagyis szem előtt tartják a globalizáció és a technológiai fejlődés hatására kialakult, kölcsönös függőségi rendszereket, mi több: állami eszközökkel támogatják ezek harmonikus működését.
Mindenesetre az Európai Bizottság 2014-es versenyképességi jelentésében dicsérte, hogy a kormány a GDP 1,8 százalékát költi kutatás-fejlesztésre, ami csaknem kétszerese annak, ami az elmúlt évtizedet jellemezte, továbbá a jegybank növekedési hitelprogramját is magasztalták, mivel a projekt elősegíti, hogy a vállalatok könnyebben jussanak bankhitelhez.
Érdemes persze levonni az elmúlt évtizedek talán egyik legfontosabb tanulságát: a gazdaságpolitika legfontosabb célkitűzésévé kell emelni a termelés közvetlen növelését, hiszen rövid távon ez a legegyszerűbb munkahely-teremtési eszköz. Ugyanakkor fejlettségbeli lemaradásunkat aligha tudjuk még az állások növelésével pótolni, hiszen hosszabb távon a magas képzettségű munkaerőt szükséges fókuszba helyezni: ennek eredménye pedig a magasabb hazai innovációs potenciál, amely nagyobb termelékenységhez és így végső soron jobb életszínvonalhoz vezet.
Nyugalom: nem leszünk újból a vas és acél országa, azonban egy, az Európai Unióval kialakítandó közös koncepció és annak megvalósítása segíthet nekünk is – mint feltörekvő európai gazdaságnak –, hogy nyertesei lehessünk a lendületet kapó reindusztrializációs versenynek. Ráadásul a magyar ipar egyre modernebb, exportképes, lényegében egyedüli ágazatként nő, és csaknem egyedüliként tőkét is vonz. Vagyis ha a kormány az újraiparosítást még célként sem jelöli, akkor ezt a versenyszféra önmagától is megteszi!”