„A Nemzetgazdasági Minisztérium nemrégiben közölte, hogy a magyar kormány újraiparosítási szándékai egybecsengenek az uniós elképzelésekkel, nem véletlen, hogy Brüsszel is elsősorban az új álláslehetőségeket látja az »indusztriális« célkitűzésekben, ám ezek az unió fővárosában megfogalmazódó koncepciók korántsem a hatvanas-hetvenes évek termelési felfutásaira alapoznak. Sokkal inkább arra, hogy csak azok az országok lesznek képesek helytállni az újraiparosítási versenyben, amelyek kormányai felismerik a klasszikus ipari termelés és a modern újraiparosítási célkitűzések közötti – minőségi – különbséget. Vagyis szem előtt tartják a globalizáció és a technológiai fejlődés hatására kialakult, kölcsönös függőségi rendszereket, mi több: állami eszközökkel támogatják ezek harmonikus működését.
Mindenesetre az Európai Bizottság 2014-es versenyképességi jelentésében dicsérte, hogy a kormány a GDP 1,8 százalékát költi kutatás-fejlesztésre, ami csaknem kétszerese annak, ami az elmúlt évtizedet jellemezte, továbbá a jegybank növekedési hitelprogramját is magasztalták, mivel a projekt elősegíti, hogy a vállalatok könnyebben jussanak bankhitelhez.