Meggyőződésem hogy a magyar sajtó egy része az elmúlt egy hétben spekulációkra és újságírói tündérmesékre alapozott egy rendkívül fontos külpolitika kérdést.
„Az utóbbi egy hétben több ismert hazai napi- és hetilap megszellőztette, hogyha az Egyesült Államok nem is, az Angela Merkel vezette Németország kész a magyar kormányzat oroszbarát politikájának gátat szabni. Ezek az elemzések és cikkek sok esetben egészen hiteles információkon, logikus okfejtéseken alapulnak. Azonban egy fontos tényt mindegyikük figyelmen kívül hagy: Németország az Európai Unió messze legoroszbarátabb nemzete. Tehát az a feltételezés, hogy ők kényszerítenek vissza minket az euroatlanti egységbe nem csak megmosolyogtató, de kizárható is.
A magyar sajtó egyik legrespektáltabb hetilapjának, a HVG-nek a netes portálja szerdán átfogó cikket közölt, amiben a szerző arról értekezik, hogy küszöbön áll a magyar kormány oroszbarát politikájának, Németország felőli regulázása. (...)
Szerintem egyfelől pontatlan a cikk következtetése, hogy minket a németek bármire is kényszerítenek, főleg az orosz közeledés vonatkozásában. Másfelől pedig súlyosan félrevezető, lévén fontos tényeket hallgat el. Az egyik ilyen, hogy Németország kőolaj és földgáz szükségletének nagyjából a harmadát Oroszország biztosítja. A második, hogy közel 6 ezer német tulajdonú vállalkozás működik Oroszországban, akik az elmúlt években megközelítőleg 20 milliárd eurót fektettek ott be. Nem beszélve arról, hogy több felmérés szerint az orosz-német kereskedelem alapját 300 ezer ember munkája és megélhetése adja. A harmadik, hogy a német közvélemény, és még inkább gazdasági szféra (lásd Siemens, VW, Adidas, vagy a BASF vezetőinek nyilatkozatait a kérdésben), ha nem is meggyőződéses és elkötelezett oroszbarát, csekély mértékben támogat bárminemű orosz szankciót. A negyedik, hogy a német politikai elit már akkor aktívan közeledett az oroszokhoz, amikor az Orbán kormány még csak az első időszakát töltötte (1998-2002) hazánk élén.
Meggyőződésem szerint, mintegy összefoglalásként, elmondható, hogy a magyar sajtó egy része az elmúlt egy hétben spekulációkra és újságírói tündérmesékre alapozott egy rendkívül fontos külpolitika kérdést. Ez persze nem jelenti azt, hogy Berlin mindenben egyetért a magyar kormányzattal: belpolitikai ügyekben például többször ütközött a két állam. Az azonban, hogy pont a jelentős orosz energetikai és gazdasági kitettséggel rendelkező Németország, ahol mind a politikai, mind a gazdasági elit ezer szállal kötődik Oroszországhoz és, amely a lehető legtovább húzta a putyini kormányzat regulázását célzó uniós és nemzetközi szankciók bevezetését vesz majd elő minket, hogy a HVG szavaival élve visszaállítson minket az euroatlanti táborba, minimum megmosolyogtató. Hiszen, ha így lenne, akkor, ha már úgyis lendületben vannak, Merkelék saját magukat is elkezdhetnék regulázgatni, mivel Németországnál nagyobb oroszbarát ország jelenleg kevesebb van az EU-ban.”
A svájci választók elutasították a Svájci Néppárt kezdeményezését, de a Migrációkutató Intézet vezető elemzője szerint a szoros eredmény azt mutatja: a bevándorlás továbbra is az ország egyik legfontosabb politikai törésvonala.
Miközben Ázsia és más térségek erősödnek, a kontinens országai között nő a széthúzás.
A négyszeres győztes német válogatott hátrányba került ugyan, végül azonban 2–1-re legyőzte Elefántcsontpartot a labdarúgó-világbajnokságon.
A volt kormányfő a Hír Tv-nek adott exkluzív interjút.
A Fidesz elnöke is részt vett az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) fennállásának 70. évfordulóján tartott bécsi ünnepségen.
A Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke már alig várja, hogy megtudja, mit tervez Magyar Péter.
A politikus hangsúlyozta, hogy egyébként híve a hatalom korlátozásának, de azt is rögzítette, hogy nem csupán politikai hatalom van.
Visszaadott érdemrendek, kemény szavak: egymásnak feszült a lengyel és az ukrán vezetés, miután Volodimir Zelenszkij olyan ukrán partizánokat méltatott, akik lengyeleket mészároltak le a második világháború idején.
