A Uber nem a szabad verseny letéteményese

„Megérkezett a Uber Magyarországra is, és a reakciókat elnézve mind az online sajtó, mind a kommentelők kitörő lelkesedéssel fogadták. Érdemes megnézni azonban, hogy a klassz mobilos applikáció és az olcsóság mögött mi rejlik.

A sharing economy (pontosabban collaborative consumption) néhány éve robbant be a világ köztudatába, és olyan új típusú szolgáltatásokat foglal magában, melyek peer-to-peer alapon közvetlenül a felhasználókat kötik össze és teszik lehetővé a közöttük a tulajdon kölcsönös felhasználását, árubabocsátását. Ilyen oldal a Uber is, vagy például az Airbnb.com, melyen a szobánkat vagy lakásunkat adhatjuk ki néhány napra turistáknak, vagy éppen mi magunk bérelhetünk a nyaralásunkra hotel helyett. Ezek a cégek egy olyan jogszabályi térbe léptek be, ahol a törvényeket olyanak írják, akik még internetet sem használnak. Nem volt senki felkészülve az új típusú szolgáltatások megjelenésére, ami nem azt jelentette, hogy egyáltalán ne vonatkozott volna rájuk használható módon jogszabály, hanem hogy azok eredeti célja nem pontosan ilyen típusú tevékenységekre irányult. Az is problémát okozott, hogy a sharing economy vállalatai maguk nem adnak ki szobát, nem vállalnak személyszállítást, csak összekötik a kínálatot és a keresletet, majd felteszik a kezüket, hogy ők semmilyen törvényt nem szegnek meg. Pedig valaki megteszi, mert mind a személyszállításra, mind a vendéglátásra komoly szabályok vonatkoznak.

(...)

De a felhasználók nem csak a jogszabályokat kerülik ki, adót sem fizetnek. Tulajdonképpen a Uber előnye az adóelkerülésből és a személyszállításra vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásából ered, így a hagyományos taxi szolgáltatókkal szembeni árelőnyének nagyrésze is ebből fakad. Nem véletlen, hogy júliusban, mikor több ezer taxis tüntetett Európa nagyvárosaiban, az indulatok középpontjában nem a technológia, hanem a tisztességtelen verseny állt.

A problémát a sharing economy vállalatai is érzik. Az Airbnb például több várossal megegyezett, és Portlandben vagy San Franciscoban a cég maga szedi be a szobák és lakások után a helyi hotelekre is érvényes adót, majd fizeti meg a felhasználók helyett. Nem is tudnának mit tenni, mert pont az alkalmazásuk teszi hihetetlenül könnyűvé a helyi hatóságok dolgát, amivel könnyen listázni tudják a taxikat vagy szállásokat, majd ellenőrizni és megbüntetni őket. Brüsszelben például a fuvaronkénti 10.000 eurós büntetéssel próbálnak mindenkit elriasztani attól, hogy Uberen keresztül személyszállítást vállaljon.”