„Megérkezett a Uber Magyarországra is, és a reakciókat elnézve mind az online sajtó, mind a kommentelők kitörő lelkesedéssel fogadták. Érdemes megnézni azonban, hogy a klassz mobilos applikáció és az olcsóság mögött mi rejlik.
A sharing economy (pontosabban collaborative consumption) néhány éve robbant be a világ köztudatába, és olyan új típusú szolgáltatásokat foglal magában, melyek peer-to-peer alapon közvetlenül a felhasználókat kötik össze és teszik lehetővé a közöttük a tulajdon kölcsönös felhasználását, árubabocsátását. Ilyen oldal a Uber is, vagy például az Airbnb.com, melyen a szobánkat vagy lakásunkat adhatjuk ki néhány napra turistáknak, vagy éppen mi magunk bérelhetünk a nyaralásunkra hotel helyett. Ezek a cégek egy olyan jogszabályi térbe léptek be, ahol a törvényeket olyanak írják, akik még internetet sem használnak. Nem volt senki felkészülve az új típusú szolgáltatások megjelenésére, ami nem azt jelentette, hogy egyáltalán ne vonatkozott volna rájuk használható módon jogszabály, hanem hogy azok eredeti célja nem pontosan ilyen típusú tevékenységekre irányult. Az is problémát okozott, hogy a sharing economy vállalatai maguk nem adnak ki szobát, nem vállalnak személyszállítást, csak összekötik a kínálatot és a keresletet, majd felteszik a kezüket, hogy ők semmilyen törvényt nem szegnek meg. Pedig valaki megteszi, mert mind a személyszállításra, mind a vendéglátásra komoly szabályok vonatkoznak.