Ez a rendszer sem lesz leváltható parlamenti úton

„Ungváry Rudolf könyve pontosan azt teszi, amit Keynes elvár. Kiszabadítja az olvasót az elavult elméletek fogságából. A »fasisztoid mutáció« fogalmának bevezetésével pedig meghökkent és felráz. Nyelvi fordulatot hoz létre, amely által – a keynesi megfogalmazásban - a »gondolat támad a nem gondolkodókra arra ösztökélve őket, hogy gondolkodjanak.« A probléma meg lett nevezve. Ki lett mondva. Akár egészében, akár csak részben fogadjuk el Ungváry diagnózisát, a vita ezután már a szerző által felvetett fogalmi keretben zajlik. A vita tehát arról szól, hogy Ungváry nyolc pontja alapján fasisztoidnak minősíthető-e a mai magyar rendszer.

A rendszer megnevezéséről a könyvben egy helyütt Ungváry nagyon érdekes megjegyzést tesz. Felveti, hogy a »fasisztoid« szó helyett - elvben - akár más kifejezést is használhatott volna. Példának a »rejtekező szélsőjobboldali rendszer« elnevezést hozza fel: a leírás céljának – mondja - ez éppúgy megfelelne, mint a »fasisztoid mutáció«. Majd az ötletet hamar el is veti, mondván, hogy a „rejtekező szélsőjobboldali rendszer« kifejezés »hosszabb« lenne, mint a »fasisztoid mutáció« és ezért nehezebb lenne – úgymond - »kezelni«.

Szerintem viszont nem csak nyelvi-technikai oka van annak, hogy Ungváry ezt az alternatívát elvetette. Abból ugyanis, hogy a rendszert »fasisztoidnak« – és nem másnak – nevezzük, nagyon komoly dolgok következnek. Olyanok, amelyek semmilyen más elnevezésből nem következnének. (…)

Ha tehát Ungvárynak igaza van, és a magyar rendszer tényleg fasisztoid, akkor erre is áll mindaz, amit Motyl az orosz rendszerről leírt. Azaz ez a rendszer sem lesz leváltható parlamenti úton.

Másodszor, a fasisztoid megnevezés súlyos üzenet külföldre is. Az euroatlanti közösség 1945 óta a saját identitását a fasizmus legyőzéséből vezeti le. Minél szélesebb körben terjed el tehát az Ungváry-féle megnevezés, annál világosabbá válik, hogy az Orbán-rendszer kétségbe vonja az euroatlanti közösség legitimitását. Ennek viszont – előbb-utóbb – kérlelhetetlen elutasításba kell ütköznie. Ha pedig tényleg így lesz, akkor – csakúgy, mint az orosz esetben - magyar vonatkozásban is a külkapcsolatok fokozatos elvadulására kell számítani.”