„Ungváry Rudolf könyve pontosan azt teszi, amit Keynes elvár. Kiszabadítja az olvasót az elavult elméletek fogságából. A »fasisztoid mutáció« fogalmának bevezetésével pedig meghökkent és felráz. Nyelvi fordulatot hoz létre, amely által – a keynesi megfogalmazásban - a »gondolat támad a nem gondolkodókra arra ösztökélve őket, hogy gondolkodjanak.« A probléma meg lett nevezve. Ki lett mondva. Akár egészében, akár csak részben fogadjuk el Ungváry diagnózisát, a vita ezután már a szerző által felvetett fogalmi keretben zajlik. A vita tehát arról szól, hogy Ungváry nyolc pontja alapján fasisztoidnak minősíthető-e a mai magyar rendszer.
A rendszer megnevezéséről a könyvben egy helyütt Ungváry nagyon érdekes megjegyzést tesz. Felveti, hogy a »fasisztoid« szó helyett - elvben - akár más kifejezést is használhatott volna. Példának a »rejtekező szélsőjobboldali rendszer« elnevezést hozza fel: a leírás céljának – mondja - ez éppúgy megfelelne, mint a »fasisztoid mutáció«. Majd az ötletet hamar el is veti, mondván, hogy a „rejtekező szélsőjobboldali rendszer« kifejezés »hosszabb« lenne, mint a »fasisztoid mutáció« és ezért nehezebb lenne – úgymond - »kezelni«.