„Mit szól a M1 Híradójában közölt »publicisztikához«?
Őszintén meglepődtem rajta. Tizennégy évig voltam újságíró, a Kádár-korszak végén. Ilyet azonban már a nyolcvanas évek végén sem írt senki, talán csak a kivételezett helyzetben lévő, a hatalom nyílt támaszának számító kollegáink. Az ügyben nem foglalnék állást, hogy tételesen a közszolgálati híradóba való-e, vagy sem. – viszont maga az a 44 másodperc és annak tartalma mindenféle újságírói értékrenddel szembe megy. Védhetetlen, mert nem mondja meg, kit támad, csupán általánosságban beszél.
A szakmai körökben etalonként emlegetett BBC-nél ilyenkor mi történne?
Szokták mondani, hogyha a BBC-t áttelepítenék Magyarországra, akkor két éven belül ugyanolyan lenne, mint a Magyar Televízió. Egy egészen más kultúrában, egy teljesen más történelmi és intézményi háttérrel rendelkező rádiónak és televíziónak nem lehet a normáit egy az egyben átvenni. Ott el sem hangozhatnék ilyen, hiszen nem a szerkesztőn, hanem már a reggeli lapindító értekezleten elbukna egy ilyen ötlet – a termelési folyamat egyszerűen kirostálná. (...)
Nincsen olyan szakmai szervezet Magyarországon, amely egy ilyen esetben érdemben állást tudna foglalni, amelynek hatása is lenne?
Olyan szervezet létezik, amely állást tudna foglalni – olyan, amelynek hatása is lenne, nincs. A médiatörvény rendelkezése szerint a közszolgálati szervezetek működését ellenőrzi egy úgynevezett Közszolgálati Testület, amely elviekben gyakorolja a társadalmi felügyeletet. Ennek kell megítélni, hogy a közszolgálati szervezetek működése megfelel-e annak a törvényben megfogalmazott célrendszernek. Nem tudok róla, hogy kifogás érkezett volna részükről.”