Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Az angyalföldi kétharmados baloldalhoz hasonlóan a Jobbik ózdi eredményét sem szabad túlértékelni.
„A két héttel ezelőtti ózdi választás eredményének értékelésekor sokan az adatok és a szakmai tények vizsgálata helyett hirtelen felindulásból vagy szándékos politikai megfontolásból azt hirdetik: 2018-ra akár Vona Gábor válhat Orbán Viktor kihívójává. Figyelmen kívül hagyják, hogy a Jobbik a baloldali pártok gyengeségeiből építkező párt. Nem igaz az, hogy a Fidesz érdemi kihívói lennének. Az október 12-i önkormányzati választásokon a megyei listákra leadott ózdi eredmények alapján a Fidesz 40 százalékot, a Jobbik 37 százalékot, az MSZP 18, a DK 4 százalékot kapott. A Jobbik táborához a múlt heti voksolás során csupán a baloldali szavazók csatlakoztak. Ha összeadjuk az októberi „ellenzéki” eredményeket, akkor kijön a Jobbik 60 százalék feletti győzelmi aránya. Országos jelentőségű választáson, ahol a jelenlegi kétesélyes városi szintű választás helyett egy választókerületet kell megnyerni, a Jobbikot már feltehetően magabiztosan vernék a kormánypártok.
A Jobbik országosan évek óta egy bizonyos sávban mozgó középpárt. Igaz ugyan, hogy a Nézőpont Intézet legutóbbi közvélemény-kutatása alapján a párt potenciális támogatottsága elérte a 26 százalékot, viszont e mögött bőven ott rejtőzik a baloldaliak általános elbizonytalanodása, valamint a fideszes tábor hibahatáron belüli, enyhe csökkenése is a rejtőzködők javára. A pártot ráadásul az októberi eredményei alapján is nehezen lehetne a választás győztesének vagy a kormányoldal valódi kihívójának tekinteni. Budapesten, az országos politika színterén például továbbra sem erős a Jobbik, nem a kormánypártokkal versenyzik országos szinten, hanem továbbra is a baloldali erőkkel, és csak a baloldal gyengeségéből profitálhat ideiglenes szavazatszerzés révén.”