Belebukott legújabb vádaskodásába Magyar Péter: összenőtt Gyurcsányékkal (VIDEÓ)
Szembesítették az exférjet.
Könnyen lehet, hogy az ózdi megismételt polgármester-választással végül a Fidesz tett szívességet a Jobbiknak, és ez lehet 2014 Nagy Győzelme a párt számára, ha már tavasszal sem sikerült egyéni körzetet elhódítani a pártnak.
Október 12-én elmaradt az igazi áttörés a Jobbik számára. Bár Vona Gábor már akkor arról beszélt, hogy az önkormányzati választások eredményei alapján „a magyar belpolitika lényege: Fidesz vagy a Jobbik”, valójában nem sikerült igazán nagyot lépni abba az irányba, hogy 2018-ban a Jobbik valódi kihívója legyen a Fidesznek. Ugyan az ország nagy részén a Jobbik lett a második erő, de inkább látszatmásodik, ami csak annak volt köszönhető, hogy az MSZP, a DK meg az Együtt-PM egymással is rivalizált – valójában a régi MSZP-SZDSZ romjain osztozkodó pártokra jóval többen szavaztak, mint a Jobbikra. Ráadásul egyetlen igazán nagy durranás sem jött össze, nem sikerült egyetlen megyei jogú városban sem jobbikos polgármestert adni (Szarvas Pétert, a párt által is támogatott békéscsabai független polgármestert ugyan meg lehet itt említeni, de azért ő nem az igazi).
Könnyen lehet, hogy az ózdi megismételt polgármester-választással végül a Fidesz tett szívességet a Jobbiknak, és ez lehet 2014 Nagy Győzelme a párt számára, ha már tavasszal sem sikerült egyéni körzetet elhódítani a pártnak. És Nagy Győzelmekre minden politikai erőnek szüksége van, aminek komoly ambíciói vannak.
Ózdon már első nekifutásra is nyert a Jobbik 27 éves polgármesterjelöltje, Janiczak Dávid, de mindössze 66 szavazattal győzte le a regnáló Fürjes Pált, a Fidesz-KDNP jelöltjét. Ha ez akkor annyiban marad, az inkább csak bosszantó, semmint igazán fájó vereség lett volna a kormánypártok számára. Fürjes azonban megóvta az október 12-i eredményt – szoros választások esetén ez megszokottnak mondható eljárás. A helyi és a területi választási bizottságok után – nem kis meglepetésemre – a Debreceni Ítélőtábla is úgy gondolta, hogy meg kell ismételni a választást, mivel hiányzott hét szavazólap az urnákból. Ha ennyi mindig elég lenne ahhoz, hogy egy választást megismételjenek, akkor egymást érnék az ismételt választások, mivel a szavazólapok száma szinte sosem egyezik a megjelentekével, néhányan egyszerűen azzal szavaznak, hogy hazaviszik azt.
A megismételt választás több szempontból is megmutatta a Fidesz hatalmi konstrukciójának korlátait. November 9-én sokkal többen mentek el szavazni, mint októberben, a részvételi arány 38,6-ról 56,8 százalékosra nőtt, a részvételnél pedig csak a szavazatszámok alakultak érdekesebben:
jelölt | november 9. | október 12. |
Janiczak Dávid (Jobbik) | 10.299 | 4.214 |
Fürjes Pál (Fidesz-KDNP) | 5.076 | 4.148 |
Veres Zoltán (DK-MSZP) | 520 | 2.238 |
Kónya Béla (Munkáspárt) | 60 | 128 |
Gál József (Szociáldemokraták) | 14 | 170 |
Tóth Melinda Anna (JESZ) | 13 | 29 |
A Fidesz egyáltalán nem bízta a véletlenre Ózd megtartását, még a választási kampányok taktikai atomfegyverét, Fásy mestert is bevetette:
Azonban még Fásy is hiába szólt népéhez, és adta elő hogy „polgármester én csak azt kérem, egy kis segélyt adjon nékem!”, Fürjes mindössze 20 százalékkal tudta növelni az elsőre szerzett szavazatait, ami – a sokkal nagyobb részvétel miatt – azt jelentette, hogy 38-ról 32 százalékra csökkent az eredménye. Ezzel szemben a fiatal jobbikos jelölt, akit többek közt azért bíráltak a kampányban, mert egy Hitler-imitátorral fényképezkedett, közel 150 százalékos szavazatszám-növekedést ért el, 38-ról 64 százalékra javítva eredményét.
A szavazatáramlás legizgalmasabb része, hogy mi történt a DK és az MSZP által indított jelölt szavazóival: túlnyomó többségükben alighanem a jobbikos induló mögött kötöttek ki. Ez azt jelenti, hogy a régi baloldal táborában a csak-ne-a-Fideszt motiváció sokkal-sokkal erősebb volt, mint a csak-ne-a-nácikat. Ez egyrészt súlyos üzenet a baloldalnak (a szavazóik igenis nyitottak lehetnek bizonyos helyzetekben a Jobbikra), másrészt komolyan veszélyezteti a Fidesz relatív többségre építő modelljét, ami azt feltételezi, hogy a többpólusú, kooperációképtelen ellenzék miatt 30-40 százalékos eredménnyel is kényelmesen lehet nyerni a választásokat.
Hogy az ózdi történet egyszeri kilengés-e, vagy egy új politikai helyzet egyik jele, az csak utólag fog kiderülni – olyankor meg már úgyis okos mindenki. Hogy csak a legsúlyosabb válságrégió, a cigányok és nem cigányok közötti feszültségek egyik gyújtópontja képes-e ilyet produkálni, nem tudjuk. Ma úgy tűnik, hogy az október 12-i, a Fidesz által kényelmesen megnyert választásokat követő internetadó-tüntetések mellett ez is egy újabb komoly figyelmeztetés, hogy hiába az óriási szervezettségi és anyagi fölény, a közélet teljes dominanciája, a Centrális Erőtér konstrukciója közel sem olyan stabil, mint azt sokan gondolják.
Frissítés: Még némi adalék, ami segít megítélni Ózdot és a baloldal állapotát: 2006 őszén az MSZP jelöltje 35 százalékos részvétel mellett 6.449 szavazattal, azaz 61 százalékos eredménnyel nyerte meg a polgármester-választást.