A szavazatáramlás legizgalmasabb része, hogy mi történt a DK és az MSZP által indított jelölt szavazóival: túlnyomó többségükben alighanem a jobbikos induló mögött kötöttek ki. Ez azt jelenti, hogy a régi baloldal táborában a csak-ne-a-Fideszt motiváció sokkal-sokkal erősebb volt, mint a csak-ne-a-nácikat. Ez egyrészt súlyos üzenet a baloldalnak (a szavazóik igenis nyitottak lehetnek bizonyos helyzetekben a Jobbikra), másrészt komolyan veszélyezteti a Fidesz relatív többségre építő modelljét, ami azt feltételezi, hogy a többpólusú, kooperációképtelen ellenzék miatt 30-40 százalékos eredménnyel is kényelmesen lehet nyerni a választásokat.
Hogy az ózdi történet egyszeri kilengés-e, vagy egy új politikai helyzet egyik jele, az csak utólag fog kiderülni – olyankor meg már úgyis okos mindenki. Hogy csak a legsúlyosabb válságrégió, a cigányok és nem cigányok közötti feszültségek egyik gyújtópontja képes-e ilyet produkálni, nem tudjuk. Ma úgy tűnik, hogy az október 12-i, a Fidesz által kényelmesen megnyert választásokat követő internetadó-tüntetések mellett ez is egy újabb komoly figyelmeztetés, hogy hiába az óriási szervezettségi és anyagi fölény, a közélet teljes dominanciája, a Centrális Erőtér konstrukciója közel sem olyan stabil, mint azt sokan gondolják.
Frissítés: Még némi adalék, ami segít megítélni Ózdot és a baloldal állapotát: 2006 őszén az MSZP jelöltje 35 százalékos részvétel mellett 6.449 szavazattal, azaz 61 százalékos eredménnyel nyerte meg a polgármester-választást.