Fel! Háborodjunk!

„Vajon mi a nagyobb bűn: ironikus, szórakoztató írásokban pellengérre állítani olyan jellemzőket, kortörténeti momentumokat, amik rossz irányba vezetnek minket, vagy pedig helyből lezsidózni, közmunkával és kibelezéssel fenyegetni azokat, akik ilyen műfajban fejezik ki a honi közállapotokkal szembeni ellenérzéseiket. És mi volt előbb, a sértődős veszettkutyaság, vagy a veszettkutyákon való élcelődés?

A folyamat azért kicsit talán ijesztő. Szóval jönnek az emberhez a rajongók, és az a visszajelzés, hogy tudunk magunkon röhögni, a világ nincs elveszve. Nem dicsekvésből mondom (»faszt nem!«), de laza 6 hét alatt lett 150 ezer olvasó, és 1500 rajongó. És nem fogyókúrás krémet árultam. Úgy tűnt, hogy bejön az embereknek, nem ártok senkinek. Látszólag mindenki értette, hogy a Balfasz magyarok célja nem az, hogy egy nagy közös kollektív öngyilkosságba kergessük megszégyenített, szétgyalázott népünket.

Na és akkor jött a turbómagyar. Bocs, Magyar. Először eggyen, ketten, aztán jött a többi a vérre. És rögtön jött, hogy ki a zsidó, ki a buzi, Kia Rio (ez itt a reklám helye, látjátok, ennyire kalmárszellemű vagyok, hogy én ezen is keresek srácok, bekaphatjátok!).

Értitek? Beindul a zsidózás, meg hogy ez valami magyarellenes összeesküvés. Egy körforgalom ürügyén, naná! A használtcikk kereskedés témájából, hát persze! Norvég pénzből, naturlig! Elszabadul a pokol, viccesen kétértelmű suksükölés Izraelről, meg cionizmusról, meg kihaénnemségről. Üvöltő sötétség, akkora fekete luk, hogy Nolan sírva kéri a receptet.”