Az erdélyiség új politikai alap lehet

„Többedmagaddal egy felhívást kezdeményeztetek, amelyben állást foglaltok Klaus Johannis mellett a romániai elnökválasztáson (a felhívás szövege az interjú alatt olvasható – a szerk.). Miért tartottátok szükségesnek egy ilyen nyilatkozat megfogalmazását?

Nyilván több oka lehet annak, ki miért tartja Johannist a támogatandóbb jelöltnek. Én úgy vélem, most igazából nem Johannisról mint alternatíváról van szó, hanem arról, ami utána következik. Ha Johannis veszít, márpedig ez tűnik valószínűbbnek, akkor marad mögötte egy rendkívül frusztrált, de ugyanakkor eléggé aktív, szinte programba fordítható várakozási horizonttal rendelkező szavazótábor, amely egy új politikai építkezés kiindulópontja lehet. Ez véleményem szerint egy teljesen új helyzet, most tényleg létrejön egyfajta potenciálja a politikai transzilvanizmusnak, amelyről egy évtizede beszélünk.

Nagyon fontosnak tartom stratégiai értelemben, hogy részei legyünk ennek a – mondjuk most így – »potenciálteremtésnek«. Ha Johannis nyer, akkor viszont megfelelési kényszerbe kerül ezzel a várakozással szemben, amit nyilván nem tud teljesíteni, és ez is eredményezhet változásokat. Bárhogyan legyen is, az erdélyiség kérdése valamiképp bekerült Románia nagy kérdéseinek a politikai portfoliójába. Innen kezdve ezt a tényezőt, hogy itt van ilyen szavazótábor is, mérlegelni fogják.

Az RMDSZ nem támogatja az egyik jelöltet sem a második fordulóban. Biztos, hogy szerencsés egy ilyen direkt elköteleződés az egyik jelölt mellett? Ha Johannis bukik, az erdélyi magyarság látványos támogató gesztusainak lehetnek negatív következményei is. Az ördög ügyvédjeként kérdem: nem jobb kimaradni a buliból?

A buliban mindenképp benne vagyunk. Bárhogyan szavazzanak is az erdélyi magyarok, annak vannak következményei. A Ponta melletti szavazás tulajdonképpen annak a kisebbségpolitikai rezsimnek a fenntartását jelenti, amelyről látjuk, politikai értelemben egyre kevésbé tud eredményt produkálni az erdélyi magyarok javára. Az RMDSZ kormányon tartásáról mint modellről többen is írtak, legutóbb Kiss Tamás, Székely István Gergő és Barna Gergő egy tanulmányban kontroll-kooptációs modellnek nevezte ezt; a lényege, hogy az RMDSZ koalíciókba való bevonásával tulajdonképpen megvalósul a román nemzetállam kontrollja a magyarság fölött; így fékezi le az erdélyi magyarság mobilizálódását. Mindez olyan politikai üzemmé alakult, amelynek fenntartásában az RMDSZ is érdekelt, hiszen erőforrásait a nemzetállam centrumából nyeri. Ezért minden választáson úgy taktikázik, hogy a legjobb eséllyel maradjon koalícióközelben.

A Ponta-Johannis-párharcban is ez a taktikai döntés a meghatározó, hiszen Ponta győzelme esetén az RMDSZ újratárgyalhatja pozícióit az újabb baloldali kormányban, míg Johannis győzelme esetén nem, ugyanis az új jobboldali államfő nem tudna beleszólni a kormányzásba, kohabitációra kényszerülne. A kontroll-kooptációs modell egyre kevesebbet hoz a konyhára, egyre kevésbé jó a magyarságnak – ezt abban is láttuk, hogy az elmúlt évek során a hangsúlyt az RMDSZ már nem az új eredmények elérésére, hanem az elért eredmények megőrzésére helyezte. Amikor stratégiai szavazást említettem, akkor arra utaltam, hogy most adódik egy lehetőség, hogy lépjünk egyet kifele ebből a modellből. Az erdélyiség mint regionális érdekszövetség ilyen új politikai alap lehet, és ezt most jól elő lehetne készíteni az erdélyi románokkal való együttszavazást követően. Persze, tudom, mindez csak remény, de néha érdemes a reményekre tenni a józan, de mégis kétes eredményt hozó – Bibót idézve: hamisan realista – kalkulációk ellenében.”