„Mit értünk a család fogalma alatt? Létezik-e egységes családfogalom?
A család általában minden ember számára erős pozitív érzelmi töltetű fogalom, és mindannyiunkban él egy idealizált családfogalom az apa-anya-gyerek, vagy gyerekek együtteséről. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy ez a családforma napjainkban egész Európában csak egy a sok közül. A válások magas száma, a házasság nélküli együttélések számának növekedése, az asszisztált reprodukciós eljárások szaporodása és számos egyéb tényező sokféle családformát, együttélési formát hozott létre. Le kell tehát szögeznünk, hogy nincs egységes családfogalom, rendkívül változatos családformák léteznek egymás mellett.
Mennyire tekinthető családközpontúnak a magyar társadalom?
Számos vizsgálat támasztja alá azt a megfigyelést, hogy a magyar társadalom a vélemények, az attitűdök tekintetében nemzetközi összehasonlításban is igen család- és gyerekbarátnak mutatkozik. Amikor arról kérdezzük az embereket, hogy melyik együttélési formát tartják ideálisnak, Magyarországon kiugróan magas a házasságot előnyben részesítők aránya. Ugyanígy: a felnőtt lakosság túlnyomó többsége nem tartja teljesnek egy nő életét, ha nincs gyereke. Növekvőben van ugyan az életüket tudatosan gyerek nélkül elképzelő fiatalok aránya, de még mindig 10 százalék körüli ez az érték, ami lényegesen alacsonyabb, mint a nyugat európai országokban. Ugyanakkor míg az értékek, attitűdök szintjén a magyar társadalom hagyományosan család- és gyerekcentrikusnak mutatkozik, a valóságos demográfiai viselkedés ennek ellentmond. Sokan keresik erre az ellentmondásra a magyarázatot. A válaszok egy része elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy a családpolitika, a gazdasági helyzet és az általános bizonytalanság akadályozza, hogy az emberek valódi vágyaikat követve hagyományos családformában éljenek és több gyereket neveljenek. Ezek a tényezők természetesen fontosak, de emellett egy másik nézőpont is használandó. Kollégámmal, Dupcsik Csabával számos cikket publikáltunk a témáról, melyekben arra jutottunk, a magyar társadalom családcentrikussága részben abból adódik, hogy az egyének és a makro szintű intézmények (pártok, politika, állam) között közvetítő szereplők - lényegében a civil szervezetek - kis számban vannak jelen Magyarországon, így az emberek számára az egyetlen kapaszkodót a világban a család jelentheti. Emellett sok vizsgálat bizonyítja, hogy nálunk igen alacsony az emberek bizalmi szintje: sem az intézményekben, sem a többi emberben nem bízunk. Ez is a családba kapaszkodást erősíti. Összességében tehát nem tartom a magyar társadalmat igazán családcentrikusnak, az attitűdvizsgálatok eredményeit inkább a bizonytalanság lecsapódásának tartom.”
