Egy kis rendszertan

„Tanácstalanság, közönyösség, reménytelenség, mindez együtt? Az otthon maradottak kire is támaszkodhatnának? A mai ellenzék a rendszer részévé vált. Biztos állás, jó fizetés, a morgás joga, sőt kötelessége. Az ellenzék részévé vált a színdarabnak: itt jogállam, itt demokrácia van. Mi kell még? Úgy tűnik semmi. Nem kell valóságos választ keresni és találni a társadalom problémáira. Csak így lehetett megszavazni a jogállamisággal összeegyeztethetetlen törvényeket, legutóbb a devizahiteleseket mentő törvényt. Csak így lehetett célként megfogalmazni: nem a rendszert, azt kell legyőzni, akivel össze kellene fogni a rendszer leváltásáért. Aki a rendszer részeként működik, nem foghat össze a rendszer más részével. Azt kell eldönteni, kinek mekkora falat jut a kormányzati kegyelemkenyérből.

Mi lesz a sorsa a távollétükkel protestálóknak? Sok jóra nem számíthatnak. A Horthy-rendszert huszonöt év után sem az ellenzék, hanem a háborús összeomlás sodorta el. Senkinek nem lenne jó, ha egy fordulatot ismét véres események előznének meg. Külső segítségre azonban feltehetően szükség lesz. Talán huszonöt év alatt felnő hazánkban egy új nemzedék, amelyik változást szeretne. Talán huszonöt év múlva azok a külföldön élő magyarok, akiket ez a rezsim űzött el, megteszik azt a szívességet, hogy anyagi áldozatot vállalva, a nehézségeket leküzdve, új hazájukban elmennek szavazni. Szavazataikkal talán többségbe kerülnek azok, akik az szeretnék, hogy újra felépüljön a demokratikus Magyarország.”