„Ma tehát milyen elv alapján támogatja az állam a családokat?
A családi adókedvezmény rendszerét, az univerzális ellátások elinflálását és a segélyek csökkentését együtt nehéz másként értékelni, mint hogy a jelenlegi kormány számára a szegényebb családok, az ide született gyermekek kevesebbet érnek, mint a szerencsésebb helyzetűek.
S ezen belül milyen szerepet szán az állam az anyáknak?
Retorikáját tekintve a "hagyományos család" híve a kormány, ahol az apa a kenyérkereső, az anya pedig az otthoni, gondoskodó munkát végzi. A konkrét intézkedései azonban ennél jóval sokszínűbbek: a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás például, vagy a bölcsődei férőhelyek növelése, a GYED-extra mind abba az irányba hathatnak (megfelelő munkaerőpiaci helyzet esetén), hogy az anyák foglalkoztatása növekedjék.
Mi a szerepük eközben az apáknak?
Az apák teljesen hiányoznak a jelenlegi kormány retorikájából és intézkedéseiből. De ugyanez volt a helyzet a szocialista kormányzat idején is. A gyermekszületés esetén adott apai szabadság szégyenletes, csak öt napig tart, pedig már a nálunk konzervatívabb Lengyelországban is sikerült két hétre emelni. Az apák gondoskodó szerepét olyan konzervatív gondolkodók is fontosnak tartották kiemelni, mint a nemrég elhunyt Kopp Mária. Ha az apák több házi munkát végeznek, a gyermekekről olykor "főállásban" is gondoskodnak, a nemek közti egyenlőség is nő. Ez pedig nem csak a női munkavállalásra, de a nők közéleti szerepére (akár politikában való részvételére) is jó hatással lenne.”