Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Miként lehetséges az, hogy ezek az állítólagos álkeresztyén politikusok parazita módon ráülnek az állítólag már alig létező keresztyénségre, s már kétszer is kétharmados többséget szereztek?
„Egészen tragikomikus, ahogyan ez a mai balliberális oldal némely képviselője mennyire nem érti ezt az országot. Nem is tudom, sírjak-e, vagy nevessek. Itt van ez az írás Huszár Ágnestől, kedvenc oldalam, a Galamus rendszeres szerzőjétől, aki, ha jól sejtem, megpróbálja rekonstruálni azon mechanizmusok egyikét, amely ennek a kormánynak a népszerűségét megalapozza. S a szerző ezt boncolgatva rámutat a – nevezzük így – vallási effektusra. S bizony, eljut a szokásos közhelyig, hogy ez a politika csak kihasználja az emberek vallásos érzületét, s az a sok hülye keresztyén meg ájultan borul a politika képviselőinek lábai elé. El van nekünk, keresztyéneknek magyarázva, hogy ez az egész folyamat voltaképpen a vallásos érzület transzplantációja egy politikai viszonyba, csak ezek a szerencsétlen templomba járó jámbor és öntudatlan lények ennek nincsenek tudatában. Átformált vallási bódulatukban tulajdonképpen nem is tudják, hogy egy pszichotikus szemfényvesztés áldozatai, s emberekbe vetik bizodalmukat Isten helyett. Pláne, ha ennek a fals bizalomnak további inspirációt ad a pénz, az egyház kitömött zsebe, akkor szinte szárnyal a magukat keresztyénnek beállító politikusok iránti vallási hódolat. (Arról most ne is beszéljünk, hogy pénzzel kitömött egyházról beszélni a kifosztottság évtizedei után eléggé demagóg szöveg. Jobb, ha leszögezzük: a rendszerváltás után az egyházakat egyik politikai oldal sem akarta teljesen kárpótolni. Ebben bizony nagy volt a soha ki nem mondott megegyezés: az egyházakat anyagilag függő helyzetben kell tartani.)