Orbán, és az Isten

„Egészen tragikomikus, ahogyan ez a mai balliberális oldal némely képviselője mennyire nem érti ezt az országot. Nem is tudom, sírjak-e, vagy nevessek. Itt van ez az írás Huszár Ágnestől, kedvenc oldalam, a Galamus rendszeres szerzőjétől, aki, ha jól sejtem, megpróbálja rekonstruálni azon mechanizmusok egyikét, amely ennek a kormánynak a népszerűségét megalapozza. S a szerző ezt boncolgatva rámutat a – nevezzük így – vallási effektusra.  S bizony, eljut a szokásos közhelyig, hogy ez a politika csak kihasználja az emberek vallásos érzületét, s az a sok hülye keresztyén meg ájultan borul a politika képviselőinek lábai elé. El van nekünk, keresztyéneknek magyarázva, hogy ez az egész folyamat voltaképpen a vallásos érzület transzplantációja egy politikai viszonyba, csak ezek a szerencsétlen templomba járó jámbor és öntudatlan lények ennek nincsenek tudatában. Átformált vallási bódulatukban tulajdonképpen nem is tudják, hogy egy pszichotikus szemfényvesztés áldozatai, s emberekbe vetik bizodalmukat Isten helyett. Pláne, ha ennek a fals bizalomnak további inspirációt ad a pénz, az egyház kitömött zsebe, akkor szinte szárnyal a magukat keresztyénnek beállító politikusok iránti vallási hódolat. (Arról most ne is beszéljünk, hogy pénzzel kitömött egyházról beszélni a kifosztottság évtizedei után eléggé demagóg szöveg. Jobb, ha leszögezzük: a rendszerváltás után az egyházakat egyik politikai oldal sem akarta teljesen kárpótolni. Ebben bizony nagy volt a soha ki nem mondott megegyezés: az egyházakat anyagilag függő helyzetben kell tartani.)