„Az ebolának nincs biztos gyógyszere. Több dologgal is próbálkoznak, és megindult az ebola elleni védőoltás intenzívebb kifejlesztése is most, amikor a járvány terjedni látszik. De szakemberek elmondják, hogy kellő ápolás mellett a betegek 40%-a meggyógyul. Sőt, előfordul olyan eset is, amikor valaki mindenféle gyógyszer és ápolás nélkül kigyógyul a betegségből. (...)
Mi van nálunk?
Bár mi magyarok szeretjük a helyzetünket minden szempontból sötéten látni és leértékelni, ebola-ügyben mégis jól állunk.
Járványügyi szempontból a hatóságok felkészültek, a hazai közegészségügyi viszonyok – a látszat ellenére – meglehetősen jók, és a magyarok jelentős része kezet mos minden étkezés előtt, sőt, fürdik is rendszeresen. Ezt azért jegyzem meg, mert nemrégiben több ismerősömtől is hallottam, hogy tőlünk nyugatabbra sokan nemet mondtak a mindennapos fürdésre, mondván, hogy az az immunrendszerüket rombolja, és tudunk kultúrnépekről – nem akarjuk őket megnevezni, nehogy megsértsük az emberi méltósághoz fűződő jogaikat –, ahol az a mondás járja, hogy az fürdik, aki piszkos.
Friss hír: a debreceni egyetem rektora arra kérte a nyugat-afrikai diákokat, hogy ne menjenek haza a téli szünetre, hogy a járvány terjedését ezzel is gátolják. Bizonyára más oktatási intézmények vezetői is fellépnek majd hasonló javaslattal.
Mi okunk van még a bizakodásra?
Az ebola meglehetősen messze van. Mindenesetre messzebb, mint pl. Miskolc, ahol újabban felütötte fejét a hepatitis A, vagyis a fertőző májgyulladás.”