Forradalom

„Az egész olyan volt, mint egy európai nagyoperett. A mérkőzés azért szakadt félbe az első félidő 42. percében, mert a játéktér fölött Nagy-Albániát ábrázoló zászlót cipelő, távolról rádión irányított repülő, műszaki nevén drón jelent meg. Olyannyira sikere volt, hogy az ultrák táborából még lövöldöztek is rá. A játékosok és a pályára berohanó szurkolók rögvest dulakodni kezdtek, lévén Nagy-Albánia eszméje mélyen sérti a szerbeket, hiszen az az Albániában, Koszovóban, Macedóniában és Görögországban élő albánok egy államban való egyesítését jelentené. A szerbek pedig a többségében albánok lakta Koszovó függetlenségét sem ismerik el, szerintük Szerbia Koszovóban született. Az már csak politikai desszert, hogy a szerb hatóságok előállították az albán miniszterelnök, Edi Rama testvérét – aki éppen a napokban szándékozik Belgrádban hivatalosan vizitálni –, Olsi Ramát, s azzal gyanúsítják, hogy ő volt a »pilóta«, ő mesterkedte a rebellis kis masinát a pálya fölé.

Nagyjából ennyi történt a balkáni Belgrádban, ugyanakkor a fényesen európai Bécsben meg mintegy ötven albán kora éjszaka üvegekkel, Molotov-koktélokkal dobált meg egy szerb kávéházat. Mellesleg, ha már Bécs, jó lenne tudni, hogy mit szól ehhez a Burgtheater azóta elcsapott, slágfertig igazgatója, hiszen neki a budapesti Nemzeti Színháznál történtekről is kiforrott, markáns, szórakoztató és kimondottan európai álláspontja volt.

Na, Európa nagy dicsőségére így néz ki, él és virul a szabadság, egyenlőség, testvériség nemes eszménye, s nem véletlen, hogy a két nagy futballszövetség, a FIFA és az UEFA példás, szigorú harcot folytat mindenféle nacionalizmus és rasszizmus ellen. Sőt néha már úgy néz ki, hogy nem is a játékért, a cselekért, gólokért, győzelmekért, hanem a mérkőzés előtti közös, mágikus ceremóniáért, a tiltakozásért rendeznek nemzetközi meccseket, Eb-ket és világbajnokságokat. Erre vevők a nézők, mély áhítattal, tiltakozni jönnek össze az emberek. Mint nálunk Gyurcsányék és Dopemanék az orbáni önkény ellen.”