A vatikáni zsargonban a püspökök külön összehívott szinódusa rendkívüli szinódus, ami azt jelenti, hogy nem rendes szinódus, amit ugye három évenként tartanak. A nemrég befejezett 2014. évi Rendkívüli Szinóduson valóban rendkívüli dolgok történtek, a „Hűha” értelmében. És ha ez ebben az évben tartott Rendkívüli Szinódus annak a szinódusnak volt az előnézete, amelynek a témáját volt hivatva meghatározni, t.i. a 2015. évi Rendes Szinódusét, amely szinódus várhatóan, nos, valóban rendkívüli lesz.
Hogyan volt a 2014. évi Rendkívüli Szinódus rendkívüli? A Bárd (t.i. Shakespeare) elnézését kérve, a következőkben:
1. A 2014. évi Rendkívüli Szinódus rendkívüli sajtó figyelmet kapott. Sajnos, a figyelem túl nagy része a tömegsajtó tévképzetének volt tulajdonítható, mely szerint eljött a Rég Várt Katolikus Fegyverletétel Nagy Pillanata: az a pillanat, amikor a Katolikus Egyház, a szexuális forradalom győzelmének útjában álló utolsó nagy intézményes védőbástya, végre beismeri eddigi tévedéseit és együtt rohan a szexuális felszabadulás ígéretföldjére, melyet ebben ez esetben a házasság kérdésében történő katolikus fegyverletétel jelenít meg. Amire fel kellett volna figyelnie a világnak – az afrikai püspökök tanúságtétele a monogámia és az élethosszig tartó házastársi hűség felszabadító ereje mellett – elszomorítóan kevés figyelmet kapott, holott a harmadik világbeli nők a legfőbb kedvezményezettjei annak az igazságnak, amit az Egyház kapott az Úrtól.
2. A 2014-es Szinódus a haldokló északi egyházak püspökeinek rendkívüli önbizalmát bizonyította, akik ennek ellenére úgy érzik, lelkipásztori tanácsokat adhatnak azoknak a helyi egyházaknak, amelyek vagy virágzanak, vagy kitartanak. Sok észak-európai püspök és teológus (és püspök-teológus) úgy tett, mintha újra eljöttek volna azok a paradicsomi évek, amikor ők határozták meg a II. Vatikán Zsinaton a világegyház napirendjét. Hogy ugyanezek a püspökök és teológusok elnököltek a nyugat-európai katolicizmus összeomlása felett az elmúlt 50 évben, láthatólag a legkevésbé sem számít nekik. Újra itt vannak a szép napok.
3. A 2014-es Szinódus rendkívüli volt, vagy legalábbis a média szerint az volt, a bíborosok közötti nézeteltérések precedens nélküli nyilvánosságra kerülése miatt. Esetleg azok, akik rendkívülinek vagy rendhagyónak találták, megnézhetnék Szent Pál levelét a galataiakhoz (2:11), ahol Pál beszámol arról, hogy Pétert szemtől szembe kritizálta. Vagy elgondolkozhatnak azon a nagyon ellenséges hangulatú veszekedésen, amely az észak-afrikai püspökök között a donatista vita idején folyt. Vagy elmélyedhetnek a karthagói Ciprián püspök, egyháztanító és István pápa, Róma püspöke közötti veszekedésben. Vagy olvassák el a II. Vatikáni Zsinat első ülésszakának vitáit. A 2014-es nézeteltérések nagyon is figyelemre méltóak, mégpedig abban, hogy egyébként intelligens emberek, akiknek az álláspontját eléggé szétbombázták a tudóstársaik, képtelenek voltak annak beismerésére, hogy tévedtek. De még közelebbről megnézve, ahogy a NFL-ban mondják, ez sem annyira új.
4. A 2014-es Szinódus rendkívüli volt abban, hogy mennyi teológiai zavarodottságot mutattak az Egyház öregjei, akiknek igazán képben kellene lenniük. Természetesen az Egyház ön-megértése fejlődik az idők folyamán, ahogy Egyház lelkipásztori gyakorlata is. De ahogy Boldog John Henry Newman bemutatta a kérdésről szóló modern értekezésében, minden autentikus fejlődés szerves folyamatosságban van a múlttal; nem pedig szakítás a múlttal. Ugyanígy nincs helye annak a dogmafejlődés igazán katolikus elméletében, hogy az Úr szavait átírják, vagy hogy a Szentírás tiszta szövegéhez való hűséget fundamentalizmusként írják le.
5. A 2014-es Szinódus rendkívüli volt abban, hogy túl sok püspök és teológus (és püspök-teológus) még mindig nem fogta fel a Modernkori Kereszténység Vastörvényét: azok a keresztény közösségek, melyek szilárdan megőrzik a hittani és erkölcsi határaikat, képesek virágozni a modernitás kulturális mérgei közepette is; azok a a keresztény közösségek, amelyeknek hittani és morális határai átjárhatóak (majd láthatatlanok) lesznek, kiszáradnak és elpusztulnak.
6. Még egy dolog: miért nem voltak a családról tartott szinódusra meghívva a Házasság és Család II. János Pálról Nevezett Pápai Intézetének képviselői? Rendkívüli: nemcsak a vatikáni zsargonban, hanem hétköznapi nyelven is.
