„A kedvenc tételünk a videóból a jóléti állam fenntartásának szükségessége. A logika utánozhatatlan. Végy egy tetszőleges középosztálybeli fehér, heteroszexuális férfit embert, aki az európai átlagbér huszadáért gályázik, és elnyomó fasisztázd le, amiért az nem kíván többet adni világmegváltó célokra. És biztos veri is az asszonyt. Az egyetemista hippi ugyanis nem fordít ilyesmire, szerinte az állam dolga »csökkenteni az egyenlőtlenségeket«, meg fizetni nekik is az egyetem névre keresztelt nappali melegedőt.
Az állam pedig természetesen nem pénzfáról szedi a dollárt, hanem az adófizetők zsebéből veszi ki. A hippi viszont nem ér rá ilyen földhöz ragadt dolgokkal foglalkozni, hiszen ő épp az univerzum igazságtalanságainak felszámolásával van elfoglalva nullhuszonnégyben. Ez önmagában olyan erkölcsi érdem, hogy még jó, hogy az elnyomó, fasiszta középosztálybelinek kell finanszíroznia a tevékenységet. Utóbbi elhomályosult látásától ugyanis aligha várhatnánk, hogy maga gondolja ki a megfelelő világmegváltást.
Eddig a gyakorlati igazságosság-elv.
Ez mind szép és jó, az értelmiségiek/hippik kiválóan elvannak a saját maguk által épített világban. A külvilág zaja pedig ritkán zavarja őket. Pedig még Tóbiás Józsi is rájött, hogy nem feltétlenül lesz hosszabb távon sem kifizetődő a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiségiek nappalijába járni ukázért, mert az esetleg még több buktát fog okozni.
A hippiket ez nem zavarta meg.
Nem veszik észre, hogy a saját kis világukon kívül – a 11-es busz és a fair trade kávézó között – senkit, még egyszer: senkit nem érdekel az azonos neműek házassága, meg a negyedik alkotmánymódosítás. A »jogállam« ügye sem. Legalább annyit leszűrhettek volna az elmúlt néhány választásból, hogy az ezekkel való állandó dobálózás sehová sem vezet, csak vissza a konrádgyörgyök lakásába.”