„A szinódus munkáját lezáró dokumentum tükrében hogyan összegezhető az októberi tanácskozás jelentősége, újdonsága?
Eget rengető újdonságot nem hallottunk, hiszen majdnem minden problémában örök emberi kérdések vagy az új idők tipikus kérdései merültek fel. Azt hiszem, hogy talán a hangvétel, az igazságosságnak, az igazságnak és az irgalmasságnak az együttes emlegetése, vagy a szempontoknak ez a fajta összekapcsolása volt egy új megközelítési mód vagy egy új hangsúly, ami sok felszólalót és a munkának az egész hangulatát jellemezte. Továbbá a nyitott és hűséges lelkipásztori hozzáállás Jézus Örömhíréhez és a család evangéliumához, valamint az egyház és a társadalom valóságához. Ezen a téren tapasztalható egy viszonylag új hozzáállás, de az is igaz, hogy kevés időnk volt arra, hogy egyes kérdésekkel mélyebben foglalkozzunk. Négyperces felszólalásokban nem lehet bemutatni egy-egy mélyenszántó érvelést se teológiai, se pszichológiai, se szociológiai szempontból. Azt remélem, hogy a szinódus után lesz idő egy elmélyültebb párbeszédre. (...)
Az európai gyermekek fele házasságon kívül születik. Hogyan lehet pozitív irányba elmozdítani ezt a társadalmi tendenciát a szinódus által elfogadott és kiadott üzenettel?
Nem biztos, hogy a szinódusi üzenet meg tudja változtatni a tendenciát, viszont a történelem türelmes megismerése vigasztalást tud adni. Például Magyarországon, amikor a török idők után benépesült az ország, az anyakönyveink sok helyen azt tanúsították, hogy a megkeresztelt gyermekek több mint a fele nem volt törvényes. Tehát különböző időben, különböző megközelítésben újra és újra felbukkannak ezek a témák, majd egy konszolidált korban javulhat a helyzet.
Az a fontos, hogy minden gyermeket szeretettel fogadjunk, akik számára kérték akár a keresztelést, akár a hitoktatást, és egyébként igyekezzünk a házasság értékét, nagyszerűségét megfelelően bemutatni, hiszen ez az egyik célja is a most lezárult szinódusnak. Nekünk a házasság és a család mellett pozitív tanúságot kell tennünk. Ezért is olyan fontos, hogy vannak világiakból és családokból álló mozgalmak, melyek ezt fő feladatuknak tekintik. Ez hangsúlyosan megjelent a világi házaspárok tanúságtételében a szinódus folyamán. (...)
A záródokumentum milyen álláspontot fogalmaz meg a homoszexualitás kapcsán?
Az utolsó pont egyrészt igyekszik hűségesen, betű szerint továbbadni azt, amit a Hittani Kongregáció erre vonatkozó dokumentuma tartalmaz: a minden személy iránti tiszteletet, a diszkrimináció ellenzését; másrészt rögzíteni azt, hogy ezek a kapcsolatok nem tekinthetőek rendezettnek, semmiképpen nem hasonlíthatóak a házassághoz, annak nem minősíthetőek, még analógia alapján sem – azaz ahhoz nem hasonlóak, vagy ahhoz nem foghatóak. Ennek vonatkozásában hangzott el az a tiltakozás az ellen a nyomás ellen, amely az egyházakat és az egyes országok társadalmait külső tényezők részéről éri, hogy a törvényhozásukat megváltoztassák.
A katolikus média egyes képviselői szerint a szinódusi záróüzenet gyenge és ambivalens jeleket küld a világnak az egyház szexuális erkölcsöt érintő álláspontjáról, és hiányzik belőle a világos fogalmazás. Hogyan kommentálná ezt?
A szinódusi üzenet (Messaggio Sinodale), egy rövid szöveg, mely az újságban egy fél oldalon elfér, vagy még annyi helyet sem vesz igénybe. Ennek a szövegnek nem az volt a feladata, hogy részletesen bemutassa a témákat, illetve elemezze azokat, így érzelmileg vagy esztétikailag megközelítve bizonyos dolgokat csak éppen megemlített. Nyilvánvalóan lehetnek olyan teológiai vagy más igények, amelyek szerint ez nem elég pontos, és részletesebben kellett volna egyes pontokról szólni. Azt nem gondolnám, hogy nagyon félrevezető lenne ez az üzenet, azaz hogy ne tükrözné a szinódusi atyák szándékát, mivel a szövegét a jelenlévők meggyőző többsége támogatta.”