Sonneborn nem kímélte egyébként a digitális területért felelős német biztosjelöltet, Günther Oettingert sem, sőt, Navracsics ehhez képest megköszönheti a könnyű kérdést. Sonneborn arra volt kíváncsi a felejtés jogával kapcsolatban, hogy hogyan akarja Oettinger elkerülni, hogy a róla az interneten meglévő kínos információk eltűnjenek. Példaként említette, hogy Oettingertől húsz évvel ezelőtt elvették a jogosítványát ittas vezetés miatt, vagy hogy Hans Filbinger egykori CDU-s politikus temetésén elmondott gyászbeszédében Oettinger tagadta, hogy Filbinger nemzetiszocialista lett volna. Az Oettingerről a felejtés joga alapján „elfelejthető” információk felsorolása után – a bizottság hangos derültségére – Sonneborn megkérte a biztosjelöltet, hogy angolul válaszoljon – ezzel utalva Oettinger hiányos angoltudására és akcentusára. A német biztosjelölt sem volt éppen humoránál, ugyanis kimérten – németül – azt válaszolta, hogy ő támogatja a felejtés jogát és egyébként az említett eseteket megírta a sajtó, így biztosan nem fognak elfelejtődni. Aki politikával foglalkozik, azt a sikereivel és a kudarcaival együtt fogják egész életében megítélni – tette hozzá Oettinger. Eközben egyébként Sonneborn tüntetően feltette a fejére a fülhallgatót, hogy angolul hallgathassa meg a választ.
Martin Sonneborn mindenesetre a Navracsicshoz intézett kérdésével azt mindenképp elérte, hogy személye és apró viccpártja ismert legyen a – külpolitika iránt egyébként nem nagyon érdeklődő – magyarok előtt. Kapott persze hideget-meleget jobbról és balról egyaránt, de a magyar reakciók csak a legritkább esetben vették le, hogy az akciója poén akart lenni. A Gyurcsány-párt például vérkomolyan érdemi kérdésnek tartja, hogy Navracsics kötelező tananyaggá tenné-e a Mein Kampfot. A jobboldali sajtó, például a Magyar Nemzet azon van kiakadva, hogy hogyan vehette magának a bátorságot a német politikus egy ilyen kérdésre, és mekkora „cirkusz” van az EP-ben a meghallgatásokon. Bár a Magyar Hírlapnál arra már rájöttek, hogy egy viccpolitikusról van szó, Máté T. Gyula szerint ez – mármint, hogy Sonneborn bejutott az EP-be – „a német választók szellemi színvonalát, demokratikus elkötelezettségét és az európai értékekhez való komoly hozzáállását jelzi ”.
Ja, kérem, akkor a magyar választók szellemi színvonalát, demokratikus elkötelezettségét és európai értékekhez való komoly hozzáállását a magyar politikum jelenlegi állapota jelzi. Sőt, a magyar bíróságok színvonalát meg az, hogy véletlenül épp úgy jegyezték be a Kétfarkú Kutya Pártot, hogy még az önkormányzati választáson se tudjon elindulni. A lesajnált német demokratikus kultúrában a cikk téves megállapításával szemben a Die Partei elindult volna a német parlamenti választásokon, csak nem jutott be a Bundestagba az öt százalékos küszöb miatt. Az EP-választásra vonatkozóan viszont a német alkotmánybíróság az év elején eltörölte a küszöböt, így a viccpárton kívül bejutottak például az állatvédők és a neonácik is. Persze akkor már jobb lett volna, ha inkább még egy-két viccpárti jut be, de hát nem mi döntünk erről.