Szerény javaslat

„Vagyis, hogy a racionális választásokhoz térjünk vissza, ha csak annyit kérdezünk valakitől, hogy szeretne-e gyereket, könnyen mondhatja, hogy igen. De érdemes lenne megkérdezni, hogy mennyire komoly a szándék, és mi mást sorolna még a gyerekvállalás elé. Ha ezt megtennénk, nagy valószínűséggel a »magyarok szeretnének gyereket, de nem vállalnak« állítás kissé átalakulna, és a helyes állítás így hangzana: a magyarok szeretnének gyereket, de nem olyan nagyon, ezért végül nem is vállalnak annyit. Sőt, hozzá lehet tenni, hogy ez Európa bármelyik* országára igaz, körülbelül azonos a tervezett és a végül megszülető gyerekek aránya, mint itthon.

Mi a következménye ennek az állami vagy alapítványi társkeresőkre nézve? Hogy mondjuk nem ártana elolvasniuk a kutatásokat, amikre hivatkoznak, illetve az, hogy nem fognak érdemben hatást gyakorolni a termékenységre, szóval teljesen felesleges a fentihez hasonló agyrémekkel elárasztani a világot.

Hogy miért nem akarják a potenciális szülők eléggé a gyerekeket? Sok mindent lehet erre összehordani, de ahogy a tanulmány is mondja: valójában fogalmunk sincs, csak azt tudjuk, hogy ez a fejlett világban különböző mértékben, nagy szórással, de egyértelműen meglévő jelenség, és demográfiai trendforduló csak akkor lesz, ha nemcsak a komoly szándékkal gyereket tervezők elől hárulnak el az akadályok, de a többiek is valóban komolyan fogják gondolni, hogy gyereket szeretnének.

Mi kell ehhez? Tudja a fene, pontosabban foglalkozzon ezzel a rosseb, ennél körülbelül százmillió érdekesebb témát lehet találni. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az csak elrettentő erő lehet, ha a gyerekvállalásra vágyókat az Éjjel-nappal Budapest hőseinél is retardáltabb, laposabb, butább karaktereknek ábrázolják.”